Ilyen nyíltan talán még sosem mondta ki Putyin elnök,
hogy mérhetetlenül közömbös számára Ukrajna, az ország, amit éppen szétlő,
s valójában az Egyesült Államok ellen visel hadat – a„történelmi földekre” való hivatkozással ismét, ezredszerre is minden elemében hiteltelenítve az e köré épített meséjét.
Hogy miért nem tudta a Nyugat és Oroszország az érdekszférákról szóló vitát a grúziai háború óta eltelt tizennégy évben őszintén lefolytatni, azt nem tudom. Ha ez valóban lehetséges lett volna, ha Putyin tárgyalási szándéka nem taktikai, hanem stratégiai volt, ez egy történelmi bűnünknek is tekinthető kihagyott lehetőség.
Mindenesetre Oroszország elhitte, hogy meg akarják támadni, és bámulatos módon az Európai Unió már-már az életképtelenségbe hajló pacifizmusa sem volt elég ahhoz, hogy az ellenkezőjéről meggyőzze.
„A veszély minden nappal nőtt. Oroszország megelőző csapást mért az agresszióra. Ez kikényszerített, időszerű és egyedül helyes döntés volt.”
Vallom, hogy ez Putyin eredendő tévedése,
ezért a véres honvédő háborúját végső soron egy tévképzet ellen, alaptalanul vívja.
Az a NATO ugyanis, amely Ukrajna tagfelvételét a magyar vétó mögé bújva kényelmesen kitolta volna a végtelenségig, amely minden hadjáratának első két napjában meghasonlik önmagával, és nevezett hadjáratot ebben a szellemben is viszi végig, soha nem jutott volna egyezségre Oroszország letámadásában – a szankciós és fegyverszállítási hév eltérő mértékéből kiválóan kirajzolódik, melyik országokat érdekli ez a projekt egyáltalán, s még az sem biztos, hogy azok, akik ma öntik a fegyvert Ukrajnába, rátámadtak volna egy nekik közvetlenül nem ártó atomhatalomra valaha.
„Önök a Hazáért küzdenek, annak jövőjéért, azért, hogy senki ne felejtse el a második világháború tanulságait. Azért, hogy a világban ne legyen helye hóhéroknak, büntetőknek és náciknak” – hangzott az utolsó őszinte mondat, s utána visszavonult a tömeg a mesébe a Nyugat hanyatló értékeiről, az amerikai veteránokról, akik nagyon eljöttek volna a Győzelem napjára, csak nem engedték nekik, meg a nácikról és az ő népirtásukról. A dolgokról, amiket minden bizonnyal maga Putyin sem gondol komolyan.
De enélkül a mese nélkül kibírhatatlan volna a háború terhe,