„Hová tűnt a ligetbeli dombon álló emelvény? Hová lettek a pártok rendezvényei, amelyeken az akkortájt nagytekintélyű politikusok felszólalásaiban mindig volt valami érdekfeszítő, tanácsaikban valami megszívlelendő. Hová lettek a kis szakszervezeti sátrak, miért gondolták a szervezők, hogy egy nagy sátor, amely jobbára kongott az ürességtől, pótolja majd a sok kicsit?
Hová lettek a nagyívű beszédek? Hol késtek a nappali homályban? Miért az maradt meg most leginkább az emberben, hogy a szónok bocsánatot kér a gyerekektől, hogy 15 percre elveszi tőlük a játék örömét? Miért nem hallottunk egyetlen új gondolatot sem? Miért az a régi szlogen lett a beszéd csattanója, hogy semmit rólunk nélkülünk? Újat már nem tud kitalálni senki?
Ide jutottunk?
Ide bizony.
Álldogál a színpadon tartott fórumon frissen a parlamentbe került volt szakszervezeti funkci, volt országgyűlési képviselő, vezető pártpolitikus, vagy a munkásosztály talán egyetlen létező képviselője. És nem mondanak semmi olyat, ami kiemelt figyelmet érdemelne, amit másnap az üzemben idézni lehetne, továbbadni azoknak, akik valamilyen okból nem jelentek meg.”
Nyitókép: Facebook