A szavazók ismét csattanós választ adtak a provokátoroknak.
Eltelt egy hónap, mióta „ismeretlenek” megpróbálták meghekkelni a külhoni magyarok levélszavazását. Azóta sem tudjuk, hogy pontosan kik álltak a provokáció mögött, azonban az a kezdetektől fogva világos és egyértelmű, hogy egy ilyen akció kinek az érdekeit szolgálja. Egyértelműen azokét, akiket zavar, hogy Magyarország egyre inkább erősödik és egy a mostanihoz hasonló nehéz nemzetközi helyzetben is megőrzi a tartását és sikeres tud lenni. Ezzel párhuzamosan a magyar nemzet is egyre inkább magára talál, a határok feletti nemzetegyesítés folyamata már nem csupán „szépen hangzó vágyálom”, hanem a szemünk előtt válik realitássá. Nem csupán az országhatárokon belül alakult ki egy stabil nemzeti többség, amely értékeli és honorálja az Orbán kormányok immár 12 éve folytatott nemzet- és országépítő politikáját, hanem egymásra talált anyaországi és külhoni magyar is.
Olyan tizenkét esztendő van mögöttünk, amikor minden magyar úgy érezhette, hogy az ország vezetői azért dolgoznak, hogy minden magyarnak jobb legyen, önmagához képest mindenki tudjon egyet előre lépni. A Trianon óta eltelt immár több, mint 100 évben nem volt a mostanihoz fogható valódi nemzetépítő időszak. Ez a politika a közösségeket támogatja, és azt vallja, hogy a magyarok számára esélyt kell teremteni, és csak a munka adja vissza az ember önbecsülését. Kiemelt jelentősége van a családnak, mert azok megerősítésén keresztül érhető el az a célkitűzés, hogy a Kárpát-medencében ne fogyjon tovább a magyar.
A polgári, jobboldali kormány, azon túl, hogy a kettős állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztésén keresztül jelentős lépéseket tett a nemzet közjogi értelembe vett egységesítése irányába, arra is törekedett, hogy rendezze a szomszédok irányába fennálló problémákat. Közép-európai együttműködésben gondolkodik, ezen a téren is kezdeményező szerepet vállal, mert csak ez lehet a záloga a térség stabilitásának és fejlődésének és minden itt élő népnek ez az érdeke. Sikerült komoly eredményeket elérni, amilyen például
és az idő eldönti, hogy akár a V4, akár a szomszédsági kapcsolatok terén elért eredmények kiállják-e az idő próbáját. Látni kell, hogy rendkívüli időket élünk, amikor világjárvány és háború teszi próbára az európai és azon belül a közép-európai szolidaritás szilárdságát is. Magyarország egyértelműen a béke pártján áll és egy a nemzeti szuverenitás bázisán szerveződő, gazdaságilag sikeres, közép-európai érdekközösséget elfogadó, az emberek valós problémáira koncentráló Európai Unióban érdekelt.
Azok, akik az erdélyi levélszavazatok körüli provokációt megszervezték és véghez vitték, egyszerre több, nehéz munka árán elért eredményt is kockára tettek. Azáltal, hogy a levélszavazatok rendszerének hitelességét próbálták kompromittálni, éket akartak verni anyaországi és külhoni magyar közé, a kölcsönös bizalmatlanság légkörét kívánták visszahozni. Ugyanakkor a Magyarország és szomszédos országok közötti viszony romlását is kockára tették, ami egy a mostanihoz hasonló kiélezett nemzetközi helyzetben még a szokásosnál is veszélyesebb és felelőtlenebb magatartás.
És ha a helyzet értékelésében idáig eljutottunk, annak a kérdésnek a megválaszolásához is közelebb kerültünk, hogy kik állhattak a szerencsére sikertelen provokáció hátterében. A következményekkel nem számoló, felelőtlen magatartás mintázata rendkívüli mértékben hasonlít a magyar baloldal választási kampányban tanúsított viselkedéséhez. Módszeresen uszították a városit a vidéki, a fiatalt az idősebb, az anyaországit a külhoni ellen és még attól sem riadtak vissza, hogy Magyarország háborús konfliktusba sodródását kockáztassák. Nem törődtek a kárpátaljai magyarokat fenyegető veszéllyel, mikor azt követelték, hogy Magyarország is szállítson fegyvert Ukrajnának, illetve oroszpártinak jellemezték a kárpátaljai magyarokat.
Ezek, a választásokon már többször megbukott politikusok rendszeresen bizonyítják, hogy
Egy olyan nemzetközi hálózatnak a helyi képviselői, akik a nemzetállamok kiegyensúlyozott együttműködésén alapuló világrend felszámolásában érdekeltek. A hálózatnak határon túl is megvannak az emberei, akik együttműködnek az anyaországi globalista baloldallal, ha zavarkeltésre van szükség. Ők azok, akik megszervezték és pancser módon lebonyolították az erdélyi, megégett levélszavazatokkal megvalósított provokációt. Az akció nem sikerült, nem érte el az eredményét, de mindent el kell követnünk a felelősök megtalálásáért. A szavazók pedig - nem csak határon túl, hanem határon belül is - újból csattanós választ adtak a provokátoroknak. A választási rendszerbe vetett bizalmat bizonyítja, hogy 50 ezerrel több levélszavazat érkezett, mint 2018-ban, a nemzeti kormányba vetett bizalmat pedig a Fidesz-KDNP listára leadott 94 százalékos szavazatarány igazolja.
(Fotó: MTI)
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Újjászületett az óbaloldal Baranya vármegyében, csak most Tisza Pártnak hívják őket. De ettől még veszélyesek és Brüsszel érdekeit szolgálják ki. Riportunk.
Ezt beszélik Prágában.
Miért nem engedi nyilatkozni Magyar Péter a jelöltjeit? Talán őket is „agyhalottnak” tartja? Riportunk.
Erről fog szólni a tavasz.
Hortay Olivér, a Századvég szakértője a számok mögé nézett, és sokkoló adatot közölt. A matek egyszerű, de fájdalmas: ennyibe került nekünk eddig a háború, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
