Göncz Árpádot leginkább az SZDSZ és holdudvara érezhette magáénak, kinevezésének politikai motivációját sosem tudta levetkőzni. Mondjuk, nem is nagyon akarta, mert ahol lehetett, keresztbe feküdt az egyébként is szűk mozgásterű, gyakran botladozó Antall-kabinetnek. Csak emlékeztetőül: az MDF kormányzása során hét alkalommal vétózott meg törvénytervezetet, és ugyanennyiszer nem hagyta jóvá Antall József kinevezéseit sem. Eközben a Horn-éra alatt mindössze két esetben alkalmazott politikai vétót, alkotmányosságit azonban egyszer sem.
Katalizátora volt az egyik legvisszataszítóbb kormánybuktatási kísérletnek, a taxisblokádnak, majd egy évvel később amnesztiatörvényt terjesztett be a résztvevőknek. Göncz Árpád egész működése az elnöki tisztséget aktuálpolitikai játszmává silányította. (A ziccert most kihagyjuk, hogy maradt volna meg a Gyűrűk ura fordítójának, különösen, hogy Updike-tól Az eastwicki boszorkányok talán még jobb az ő tolmácsolásában.)
Mádl Ferenc ötéves ténykedése jórészt a médiaradar alatt maradt, kirívó jogesetek, intervenciók, politikai deklarációk hiányában