Szimbolikus erejűnek tekinthető Magyarország első női köztársasági elnökének beiktatási ceremóniája. A közreműködő hírességek a család, a külhoni magyarság és a roma közösségek sorsát és fontosságát is jelképezték. Egy ország számára érzékelhető megjelenítése volt annak, hogy az új elnök a nemzeti egységet szándékozik képviselni.
Ha legújabb kori történelmünk elnöki során végigtekintünk, talán Novák Katalinnak kínálkozik rá egyedül történelmi lehetősége, hogy
tényleg minden magyar a saját államfőjének érezhesse.
Göncz Árpádot leginkább az SZDSZ és holdudvara érezhette magáénak, kinevezésének politikai motivációját sosem tudta levetkőzni. Mondjuk, nem is nagyon akarta, mert ahol lehetett, keresztbe feküdt az egyébként is szűk mozgásterű, gyakran botladozó Antall-kabinetnek. Csak emlékeztetőül: az MDF kormányzása során hét alkalommal vétózott meg törvénytervezetet, és ugyanennyiszer nem hagyta jóvá Antall József kinevezéseit sem. Eközben a Horn-éra alatt mindössze két esetben alkalmazott politikai vétót, alkotmányosságit azonban egyszer sem.
Katalizátora volt az egyik legvisszataszítóbb kormánybuktatási kísérletnek, a taxisblokádnak, majd egy évvel később amnesztiatörvényt terjesztett be a résztvevőknek. Göncz Árpád egész működése az elnöki tisztséget aktuálpolitikai játszmává silányította. (A ziccert most kihagyjuk, hogy maradt volna meg a Gyűrűk ura fordítójának, különösen, hogy Updike-tól Az eastwicki boszorkányok talán még jobb az ő tolmácsolásában.)
Mádl Ferenc ötéves ténykedése jórészt a médiaradar alatt maradt, kirívó jogesetek, intervenciók, politikai deklarációk hiányában
méltatlanul is a közemlékezet szürkezónájába került.
Ez természetesen semmit sem von le következetesen jogkövető és e magatartást minden szereplőtől megkövetelő elnöki teljesítményéből. Kiegyensúlyozott, stabilitásra és konszenzuskeresésre törekvő karaktere azonban elefántcsonttoronyba zárta őt, így sokkal kevésbé lehetett lelkesedni érte vagy épp célkeresztbe helyezni, mint Sólyom Lászlót.
A Szili Katalinnal szemben harmadik nekifutásra, sima többséggel megválasztott Sólyom regnálása elsősorban a zöld ügyekkel forrott egybe, a Zengő és a bánáti bazsarózsáért folytatott harc elvakítja általában markáns állásfoglalásait. A civil aktivizmusnak felfogott elnöki tevékenység főleg gesztuspolitizálásban artikulálódott:
kéznemfogások, Horn Gyula kitüntetésének bölcs megtagadása, révkomáromi szoboravatási kísérlet és a többi.