Az indulatból kell építkeznem

(...)

„A nyilvánosságnak ezt a szelektív figyelmét tudatosan használod is a politikai viccekkel?

Vállalom, hogy a témaválasztás ezt vonja magával. Ha azt mondom, hogy én ábrázolni akarom a magyar jobboldali populizmust, ami lakodalmas fasizmusnak is mondható, akkor ezt minél pontosabban kell megtennem. És ha pontosan ábrázolom, akkor nagy a híre, sokaknak tetszik, és együtt szomorkodva röhögünk rajta, mások szemében meg vörös posztó lesz. Különösen fáj nekik, ha érzik, hogy igaz. Hiszen látják, hogy mennyien röhögnek rajta, és őszintébb pillanataikban a kormány hívei sem gondolhatják komolyan, hogy Lőrinc agyát – akárcsak Einsteinét – remegve várják számtalan ország orvosi egyetemein, hogy formalinban tartósíthassák és vizsgálhassák a tudományos fejlődés szent ügyének érdekében.

A politikai humor hermetikusan zár politikai oldalak mentén? Találkozol mondjuk olyan fideszesekkel, akik jóízűen tudnak nevetni a kormánykritikus vicceken?

Vannak társutasok, akik azért tudják ezt humorral kezelni. A teljesen elvetemültek nincsenek olyan sokan, csak sokkal hangosabbak. Az említett Ruszkik, haza, családnál tapasztaltam meg, hogy az indulatból kell építkeznem. Persze nem lehet csak dühből dolgozni, formába is kell öntenem az indulatot a színpadi alkímia során. De érezniük kell, hogy nekem ez fontos, és tényleg így látom, ahogy ők is, közben viszont poénokkal tálalom, és meg is tudom nevettetni őket.”

Nyitókép: MTVA/Zih Zsolt