Az Európai Bizottság úgy tette le a tagállami vezetők asztalára az embargóra vonatkozó javaslatát, hogy annak megvalósíthatóságáról semmilyen mély elemzést nem készített.
Ezzel párhuzamosan Brüsszel rendkívüli médianyomást helyezett az országok vezetőire: olyan alaptalan információkat szivárogtatott ki, hogy valamennyi tagállam és az európai háztartások támogatják a szankciót valamint, hogy annak nincs alternatívája.
Előzetes ígéretével ellentétben a Bizottság nem nyújt kellő anyagi támogatást az orosz energiaszállítások korlátozásához: az új finanszírozási csomag nagyrészt meglévő (a tagállamok számára szintén elengedhetetlenül fontos) források átcímkézését tartalmazza.
Az embargó súlyos negatív következményeiről Brüsszel szinte egyáltalán nem beszélt. Pedig a globális energiapiacon energiaszűke (és ebből fakadóan magas árkörnyezet) van, így az orosz olaj helyettesíthetősége (és annak költsége) erősen kérdéses.
A megállapodás azért tekinthető tehát egy európai szintű kudarcnak, mert azt mutatja, hogy a fentiek ellenére a tagállamok többsége engedett a médianyomásnak és saját állampolgárai véleményével, valamint országa érdekeivel ellentétes döntést hozott.