A parlament alakuló ülésén atomjaira hullott az ellenzéki összefogás, amely csürheként bolyongott a „T. Házban”

„Kiábrándító volt a parlament alakuló ülésén azt, hogy az ellenzék képtelen volt egyezségre jutni a bojkott tekintetében, ezért szervezetlenül és rendetlenül egy részük kivonult, másik részük bent maradt, majd a kivonulók egy része visszajött, a másik nem. Az ellenzéki összefogás nem most zilálódott szét, hanem az előválasztás második fordulója után, amikor Márki-Zay Péter szétverte az ellenzéki tábort, de az ellenzéki összefogást is. Ekkor veszítették el a választást megsemmisítő vereséggel, amit csak akkor lehetett volna elkerülni, ha valóban összefognak és kirúgják Márki-Zay-t.

Mivel a »Kapitány« megjelenése, ámokfutása, fenyegetései és zsarolása, a pártok árulózása, tisztákra és nem tisztákra osztása, a demokratikus ellenzék értékeinek naponkénti megcsúfolása teljesen új helyzetet teremtett, nem tudhatta meg a magyar társadalom, hogy az »ellenzéki összefogás« mire lett volna képes, ha egy kívülről érkezett ámokfutó szét nem veri őket. Ezért nem lehet tudni azt sem, hogy képesek lettek volna bármiféle koordinációra, együttműködésre, közös cselekvésre, neadjisten kormányzásra. Mire az alakuló ülésig jutottak Márki-Zay semmit nem hagyott belőlük.

Mindezt figyelembe véve sem lehet nem észrevenni, hogy a kényszer szülte »összefogás« nem teremtett az ellenzékben belső kohéziót, felelősségteljes együttműködést, ami azért szomorú, mert az, amit az alakuló ülésen bemutattak, arról győzi meg utólag is a választókat, hogy ez a szedett-vedett társaság, amely összevissza mászkált, mint a birkák, mindenki ment a saját feje után, képtelen lett volna komoly és felelősségteljes kormányzásra. Élükön egy közveszélyes hülyével, akit olyan 200 ezer új fiatal szavazó választott meg, akiket se előtte, se azóta nem látott senki.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád