A húsvéti csodát nem magyarázni, hanem hinni kell

„A háború, a mögöttünk hagyott országgyűlési választás és sok körülöttünk zajló esemény sokak számára elhomályosíthatja a húsvéti ünnepet. Miért fontos, hogy mégis a keresztre figyeljünk ebben az időszakban és hogyan hangolhatjuk át a szívünket, gondolkodásunkat az ünnepre?

Mellettünk dúl egy háború, közben pedig egy országgyűlési választást is átéltünk, sőt, a háború kezdete és a kampányhajrá időszaka szinte egybeesett. Vagyis elmondhatjuk, hogy a közéletben is zajlott egyfajta háború a szónak abban az értelmében, hogy nagy volt a tét. Tudtuk és hittük, hogy az Úristen, aki a történelem és az események ura, mindent jól tesz és mindent a javunkra fordít, viszont a konkrét háború és a pattanásig feszült közéleti hangulat különösképpen megviselte az embereket, pláne a vírushelyzet után. Egy kimerült és elfáradt, ugyanakkor a megújulás reményével teli társadalom készült a húsvét ünnepére. A nagypénteki kereszt azt üzeni, hogy az élő Isten szeretete nélkül semmi nem működik. Mi, emberek, elveszett állapotban vagyunk önző és gyarló életünk gondjaival. A kereszt önvizsgálatra, bűnbánatra hív.

De arra is indít, hogy rácsodálkozzunk arra, hogy mennyire szeret minket az élő Isten. Egyszülött fiát adta értünk, aki minden nyomorúságunkat, a bűnt, a betegséget, a halált, az önzést, minden vétket magára vett és annak minden következményét elhordozta, hogy bennünket megszabadítson. Az önvizsgálat mellett a keresztre tekintés óriási vigasztalás is, hogy soha ne felejtsük el, hogy Isten egyvalakit hagyott el egy rövid ideig, a feltámadásig: egyszülött fiát. Bennünket épen ezért soha nem fog elhagyni. Ez a kereszt evangéliuma és ebből következik a feltámadás, hogy Isten elfogadta Jézus áldozatát, helyettes elégtételét, hogy van megoldás, örök, megújult élet. Az örök élet tágassága beragyoghatja a földi életet. A húsvéti üzenet örömüzenet! Már ebben a világban is sokkal szebb és teljesebb életet szán nekünk az Isten, ami csak hit által lehetséges. Vegetálva éljük ezt a földi életet, végigrohanunk rajta, kiszipolyozzuk egymást és a lakott földet. Az élet teljessége azt jelenti, hogy több odafigyeléssel, szeretettel, nyugodtabban éljünk, hogy nem kell mindent és azonnal megszereznünk.

Püspök úr számára hogyan telt a nagyhét?

Közbenjáró imádsággal, böjttel telt a nagyheti időszak számomra, bűnbánattal, elcsendesedéssel és azzal a reménységgel, hogy húsvétkor megadatik a húsvéti öröm, a megoldás, és eljön Európa ébredése is. Isten dicsőségének és az ő országa építésének eszközeivé kell lennünk ebben a világban.

Mit üzenne azoknak a kárpátaljai és ukrán menekült családoknak, akiknek hirtelen ott kellett hagyniuk otthonukat, és kétségbeesve várják, hogy véget érjen a háború? Számukra milyen biztatást ad a húsvéti csoda?

Nyolcvan lelkészünk szolgál hűséggel Kárpátalján 108 gyülekezetben és bár a gyülekezeti tagok közül sokan eljönnek onnan, lelkészeink hűségesek; ez a kiállás, ez a mennyei erő számomra hálára indító. Döbbenetes látni ugyanakkor, hogy édesanyák az életüket, mindent hátrahagyva gyermekeikkel gyalogosan mennek át a határon. Hogyan lehet ilyenkor biztatni? Lehetnek nagy szavaink, de azt látom, hogy ilyenkor a konkrét segítség az, amivel meg tudjuk nyugtatni az embereket és ez történik, hiszen az egész ország egy emberként mozdult meg. A mi egyházunk is folyamatosan szervez gyűjtéseket, a szeretetszolgálatok és önkéntesek ott vannak a határ mentén, így a Magyar Református Szeretetszolgálat is. A konkrét segítség ilyenkor az első és legfontosabb, valamint a leghatékonyabb biztatás. Hogy van mit enni, van hol lakni, tudom, hogy mi lesz holnap és holnapután és vannak, akik mellettem állnak – mindez megnyugvást és lelki békességet ad.

Természetesen vannak olyanok, akiket olyan traumák értek, amelyeknek a feldolgozásában a helyszínen lelkipásztorok és egyéb mentálhigiénés szakemberek segítenek. Amit tehetünk, hogy segítünk, embereket vonunk be és imádkozunk. Egyre inkább tanulom azt, hogy minden szenvedéshez csak nagyon nagy alázattal lehet közeledni. Amíg a saját bőrünkön nem tapasztaltuk meg azt, amit a másik, addig fogalmunk sincs róla, hogy miről beszélünk. Addig csak kívülről lehetünk részesei mások szenvedéseinek, akármennyire szeretnénk segíteni vagy szeretjük az illetőt. Bízunk abban, hogy hamarosan mindenki békében visszatérhet oda, ahová az Isten helyezte.”

Fotó: Mirkó István