Jakab Péter érkezésével nagyon mélyről indulva szedte össze magát a párt

„(...)

Kemény volt a kampány? Keményebb, mint anno egy olimpiai meccs?

– A vízilabda szellemi sport, de bika izmok kellenek hozzá. A víz alatt és olykor a víz fölött is csattannak el pofonok. Főleg a szerbek ellen volt mindig nagyon kemény: ők sokszor a sportszerűség határán mozogtak. De amilyen ez a kampány volt: ez túl van azon is. Ez túl van mindenen. Engem nem a személyemben támadtak, a központi kampány ment »csak«, hogy Gyurcsány embere, a baloldal jelöltje… De elég volt ez is a győzelmükhöz. Pedig semelyik pártnak, a Jobbiknak sem vagyok tagja.

Mázli. Most nem lehetne nagyon büszke. Úgy fest, épp a Jobbik szavazói pártoltak el, ez a választási bukta egyik fő oka. Jakab hibája? Vonáé?

– Vannak erre nagyszerű politikai elemzők, én ezt nem tudom megmondani. Nyilván nagy érvágás volt a pártnak, hogy Vona Gábor távozott – mégiscsak egyik alapítója, legfontosabb vezetője volt a Jobbiknak. Amikor polgári, néppárti, jobbközép irányba fordította a pártot, én akkor csatlakoztam, az ő hívására. Először az értelmiségi holdudvarba, aztán elvállaltam a jelöltséget is. Nem lesz meglepő tehát, ha azt mondom: azt az irányt, azt a munkát szerintem tovább kellett volna vinni. De Gábor elment, az erőviszonyok megborultak, a radikális szárny kivált – persze megértettem az ő döntésüket is. Az EP-választás volt aztán a mélypont, Jakab Péter érkezésével tehát nagyon mélyről indulva szedte össze magát a párt. De összeszedte.

Néhány hónapra, a mérések szerint.

– Ha megnézzük az előválasztás eredményeit…

Pláne! Mennyien is szavaztak Jakab Péterre? 87 ezren csak.

– Igaz, de az előválasztási tárgyalásoknál látszott a Jobbik ereje és Jakab Péter érdekérvényesítő képessége. A listás helyek kiosztásában, vagy abban is például, hogy 29 választókerületben jobbikos jelölt indulhatott végül. Más kérdés, hogy ezek közül egyet sem sikerült megnyerni. Még az úgymond nyerhetőnek tartottakat sem: a dunaújvárosi és a tapolcai körzetet. Vagy Budapestet, Békéscsabát.

Nem lehet, hogy a Jakab-féle melós irány volt hiba?

– Tény, hogy a melósokról elég sokszor beszélt elnök úr, de frakción belül is több hangszeren játszottunk: van köztünk egyetemi tanár, pedagógus, politika előtt gyári munkásként dolgozó képviselőtárs is.

Még egyszer: a Jobbik szavazói eltűntek. Kinek a felelőssége ez, ha nem a Jobbik elnökéé?

– Ha ezt így ki lehet mondani, ki lehet mutatni, akkor a felelősséget nyilván a pártvezetésnek kell vállalnia.

A számok ezt mutatják. Félmilliónál több exjobbikos is lehet, aki most máshova ikszelt vagy nem ikszelt egyáltalán.

– Lehet. De nem biztos. Néhány nap telt el csupán a választás óta. A következtetések levonása előtt mélyenszántó elemzés szükséges. Fontos, hogy megtaláljuk a kudarc okait és a felelősöket is, de én inkább a saját felelősségemet igyekszem átlátni.

Van személyes felelőssége a kudarcban?

– Képviselőjelölt voltam és kikaptam. Nyilván van.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán