„(...)
Kemény volt a kampány? Keményebb, mint anno egy olimpiai meccs?
– A vízilabda szellemi sport, de bika izmok kellenek hozzá. A víz alatt és olykor a víz fölött is csattannak el pofonok. Főleg a szerbek ellen volt mindig nagyon kemény: ők sokszor a sportszerűség határán mozogtak. De amilyen ez a kampány volt: ez túl van azon is. Ez túl van mindenen. Engem nem a személyemben támadtak, a központi kampány ment »csak«, hogy Gyurcsány embere, a baloldal jelöltje… De elég volt ez is a győzelmükhöz. Pedig semelyik pártnak, a Jobbiknak sem vagyok tagja.
Mázli. Most nem lehetne nagyon büszke. Úgy fest, épp a Jobbik szavazói pártoltak el, ez a választási bukta egyik fő oka. Jakab hibája? Vonáé?
– Vannak erre nagyszerű politikai elemzők, én ezt nem tudom megmondani. Nyilván nagy érvágás volt a pártnak, hogy Vona Gábor távozott – mégiscsak egyik alapítója, legfontosabb vezetője volt a Jobbiknak. Amikor polgári, néppárti, jobbközép irányba fordította a pártot, én akkor csatlakoztam, az ő hívására. Először az értelmiségi holdudvarba, aztán elvállaltam a jelöltséget is. Nem lesz meglepő tehát, ha azt mondom: azt az irányt, azt a munkát szerintem tovább kellett volna vinni. De Gábor elment, az erőviszonyok megborultak, a radikális szárny kivált – persze megértettem az ő döntésüket is. Az EP-választás volt aztán a mélypont, Jakab Péter érkezésével tehát nagyon mélyről indulva szedte össze magát a párt. De összeszedte.