Bödőcs Tibor önmaga hatása alá került, majd pedig a helyére

„Választás eredmények Bödőcs Tibor szülőfalujában: Fidesz: 62% Egyesült ellenzék: 25% Mi Hazánk: 9,5% Persze, persze, agymosottak, vidékiek, bugrisok… az ellenzék (és szavazóik!) egy része továbbra sem áll le a sértegetéssel. Továbbra sem tudnak/alkarnak kijönni a pszichózisukból. Mert ha benne maradnak, az legalább megnyugtatja őket. Továbbra is elhihetik, hogy ők nem hibáztak, ők az okosak, a többség hülye. (“Mi vagyunk a többség”-ről ekkora zakó mellett már mégsem lehet beszélni.)

Ha tovább nyomják ugyanazokat a mantrákat, a magyar emberek többségének a lesajnálását, sértegetését, akkor ezzel ugyan megteremtik a következő fideszes 4/5-öt, de legalább a saját egójuk nem sérül, a saját tévedéseikkel, rossz beidegződéseikkel, nem kell konfrontálódniuk. Benne maradnak a pszichózisban, hogy ne kelljen szembenézni épp azzal, hogy egy pszichózisban vannak. Abban a pszichózisban, amibe belevitték őket; többek között a Bödőcs Tiborok.

Bödőcsre sokan azt mondják a jobboldalon, hogy régen vicces volt, meg hogy eredetileg nagyon tehetséges, de már nem az, amióta masszívan politizál a baloldal mellett. Én nem tudom, lehet… De amikor kb. 10 évvel ezelőtt, egy barátom céges rendezvényén Bödőcs volt a fellépő, végignéztem, és egyszer sem röhögtem. Semmi politika nem volt, akkor még messze nem politizált. Csak ugyanazokat a tipikus standupos kliséket sütötte el. Fater a kocsmában ivott, néha hazajött és verte a mutert; muter néha sírt; ő maga szemüveges volt, néha az apja azt is leverte, amikor pedig elszökött otthonról biciklizni, akkor a helyi vagány csávók verték le. Tényleg kb. ugyanezt tolta pepitában minden standup-os akkortájt, és miután a következő évi rendezvényen Kőhalmi Zoltán is előadta szinte ugyanezt, nálam be is zárult a kör. Konstatáltam, hogy Johnny Carson, Sam Kinison vagy Jerry Seinfeld hazai inkarnációi harmatgyengék. A fasorba’ sincsenek Fábry Sándorhoz képest, de a kormánypártisággal legkevésbé sem vádolható, ám humorosnak lenni nagyon is képes Hajós Andráshoz sem. Vagy Dolák-Saly Róberthez. Persze a közönség hatalmasakat kacagott Bödőcsön, úgyhogy azt is konstatáltam, hogy bizonyára velem van a baj, az én elvárásaim túl magasak és intellektuálisak a humor terén. (Mondjuk, ha belegondolunk, hogy Hofi is milyen népszerű volt, tényleg velem van a baj. De akkor is maradok Sándor Györgynél.) Zárójel bezárva.”

Nyitókép: YouTube / Bödőcs Tibor