Még mielőtt beülhetett volna a Momentum-frakcióba, már el is hagyta azt Hadházy Ákos

„Hát, ez gyorsan ment. Még mielőtt beülhetett volna a Momentum-frakcióba, már el is hagyta azt Hadházy Ákos. Tóth Csaba szája sarkában megjelenik egy elégedett félmosoly. Van azonban komolyabb tanulság is. »Akkor mondd meg te, mit kell csinálni«, következő rész.

Messzebbről kezdem: amikor a gárdával megerősödött a Jobbik, akkor ez rövidtávon okozott gondot a Fidesznek. Teljes alapszervezetek álltak át, és a Jobbik környékén kötött ki több a jobboldalon irányadónak számító személyiség is. Viszont megszabadította a Fideszt egy csomó olyan embertől, aki riasztólag hatott a nem jobboldaliakra, és különben is akadályát jelentették egy racionális politizálásnak.

Onnantól lehetett mutogatni a politikai centrumnak, hogy a hóbortosok és szélsőségesek ott gyülekeznek, ni, és lehetett azt mondani a véres szólamokra, folyamatos nagyotmondásra vágyó törzsközönségnek, hogy aki ilyeneket akar naphosszat hallgatni, az mehet a Jobbikhoz, de az kevés lesz a nagy mérvű győzelemhez. Volt, aki ment, volt, aki maradt, és utólag elég egyértelmű, hogy erre a szakadásra szükség volt a kétharmadhoz.

Ma hasonló a helyzet a túloldalon. Sokan jelentenek ballasztot az ellenzék köreiben, akadályai a higgadt gondolkodásnak és a racionális politizálásnak. Lelkiviláguk és retorikájuk ejti túszul az ellenzéket. Amíg nem szerveződik egy radikális antiorbánista párt köré Vásárhelyi Mária, Farkasházy Tivadar, Perintfalvi Rita, Bolgár György, Sándor Zsuzsa, Gábor György, Janisch Attila, Juszt László, Kaltenbach Jenő, a Bruck-fivérek, a Simicska-árvák elvadult része, valamint sokan mások, akiket kíméletből nem akarok ebben a névsorban szerepeltetni, és amíg ebbe a pártba nem szorul Vágó István, Jakab Péter, Gréczy Zsolt, Szabó Tímea, Vadai Ágnes és – bizony – Hadházy Ákos, addig az ellenzék előtt egy eltávolíthatatlan növekedési korlát áll.”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton