„Kilenc szabad országgyűlési választás után eljött az ideje annak, hogy mérleget készítsünk arról hol tart Magyarország, és mit üzennek ezek a voksolások. A kilenc szabad és demokratikus választásból hatot nyert meg a jobboldal és hármat a baloldal. A jobboldal négyszer tudott kétharmados többséget szerezni, míg a baloldalnak ez csak egyszer sikerült. A kilenc választásból tehát ötször lett kétharmados többsége az egyik politikai oldalnak. A magyar választók tehát szeretnek egyételmű döntést, és egyértelmű felhatalmazást adni egyes politikai erőknek. A kétharmados kormányok közül eddig csak a baloldal bukott meg, míg a jobboldal 2010 óta egy kisebb megszakítást leszámítva őzi a kétharmados többségét. Magyarország politikai rendszere tehát a legstabilabb a közép-európai régióban. Egyszer sem kellett előrehozott parlamenti választást tartani, és egyszer sem fenyegetett annak a veszélye, hogy a kormánytöbbség elfogyjon.
A jobboldal lett az 1990 utáni magyar történelem rendszerteremtő ereje. Csak a jobboldalnak sikerült hat szabad választást nyernie, ráadásul ebből négyszer kétharmaddal. A jobboldal tudta megteremteni azt a stabilitást 1990 után, amire a magyar emberek többsége a Kádár-rendszer bukása óta vágyott. A jobboldal ezt persze nem a semmiből és nem a semmiért kapta. Nagyon kemény küzdelem vezetett el az 1994-es súlyos bukástól a 2022-es több mint 3 milliónyi szavazatig. A nemzeti-jobboldali tábor megjárta a poklot, és megjárta a mennyet is. A sikert és a társadalmi stabilitás megteremtését nem adták ingyen, de 2022-re Magyarország sokkal, de sokkal előrébb tart, mint 2010-en, vagy éppen 1990-ben. A jobboldal lett a magyar jóléti rendszerváltás beteljesítője.
Igazságtalan lenne azt elfelejteni, hogy a baloldalnak is megvolt a lehetősége arra, hogy a rendszerváltás rendszerét ők stabilizálják, és állítsák stabil fejlődő pályára az országot. 2002 után a kedvező nemzetközi gazdasági helyzet, az uniós csatlakozás kiváló lehetőséget adott az akkor hatalmon lévő baloldali-liberális pártoknak, hogy több választási cikluson keresztül berendezkedjenek az országba. Ha okosan használták volna fel azt a gazdasági és politikai mozgásteret, amit az első Orbán-kormány rájuk hagyott, akkor már 2007-2008 körül be lehetett volna vezetni az eurót, felzárkózó pályára lehetett volna tenni a hazai fizetéseket, és az egész államigazgatási rendszert. De nem ez történt! Az MSZP-SZDSZ-koalíció számára a legfontosabb az volt, hogy a segélyezésre épülve kialakítson egy hozzá feudális módon kötődő társadalmat. 2006-ban még ez működött, mert a gazdasági növekedés képes volt elfedni a segélyalapú társadalom erőforrásainak a kimerülését. A 2007-08-as gazdasági válság azonban maga alá temette a segélyalapú társadalmat, és a teljes baloldalt és liberális tábort.