„»Milyen lehetett ez a kampány belülről, ha az életre-halálra összeállt szövetség tagjai annyit nem voltak hajlandók megtenni egymásért, hogy legalább a látszat kedvéért eljönnek?« – kérdeztem magamtól, majd eszembe jutott, hogy pár órája mekkora funkciótlan ökörködésnek tűnt, amikor egy ismerős megkérdezte tőlem, hogy szerintem ma este Orbán vagy Gyurcsány-e a boldogabb.
Megfelelő mennyiségű ellenzéki politikus híján az eredményvárón képtelenség volt megérteni, hogy mi értelme volt úgy letolni letolni egy kampányt, hogy a hat párt az előválasztás után egyetlen pillanatra sem állt Márki-Zay mellé. Világos, hogy egészen más kultúrából érkező, az ellenzék kemény magját a szövegeivel gyakran kiborító, furcsa és rettentően önfejű fickó futott be az előválasztáson. De hogy mi értelme volt ezen az áron így lemészárolni, ha már ő lett az első alkalommal összeállt Fidesz-ellenes koalíció arca, azt eddig is nehéz volt megérteni, ezen az estén pedig végképp az.