Az én országom magyar narancs, éretlen és sárga még

„Az én országom magyar narancs, éretlen és sárga még

Fénytől védett belsejében vakító sötétség

Napsugártól hízik lassan, súlyától hajlik az ág

Édes gyümölcs lesz, mondják a próféták

De hány évig kell még várni rá, nem tudom

És mondhatod, hogy álmodom, csak álmodom

Hogy eljön majd a nap, amikor mind felébredünk

És annyi rút viszály után, ha élünk, testvérek leszünk

Az én országom ott van, ahol kedves szelíd emberek

Élnek, és nem uralkodnak gyűlölködő szellemek

Az én országom itt e földön a magasban lebeg

És tündérországgá varázsolja a képzelet

De hány évig kell még várni rá, nem tudom

És mondhatod, hogy álmodom, csak álmodom

Hogy eljön majd a nap, amikor mind felébredünk

És annyi rút viszály után, ha élünk, testvérek leszünk

Az én országom olyan hely, ahol határtalan békés a táj

Ég és föld között az úton minden lélek szabadon jár

A történelem tanulságát bölcs tanítók adják tovább

A szellem és a szerelem vezérli csillagát

De hány évig kell még várni rá, nem tudom

És mondhatod, hogy álmodom, csak álmodom

Hogy eljön majd a nap, amikor mind felébredünk

És annyi rút viszály után, ha élünk...

Testvérek leszünk”

Nyitókép: Nyitókép: MTI / Mohai Balázs