Elképesztő volt figyelni, hogy az ellenzék gondolkodásmódját és megnyilatkozásait milyen mélyen áthatotta a – teljesen szükségtelen – moralizálás.
„Egészen elképesztő volt figyelni, hogy az ellenzék gondolkodásmódját és megnyilatkozásait milyen mélyen áthatotta a – teljesen szükségtelen – moralizálás a kampányidőszakban (és egyébként is). Nem volt olyan kérdés, amihez ne úgy álltak volna hozzá, hogy az ő álláspontjuk morálisan a leghelyesebb és ezért mindenki más felfogása szükségképpen csak alacsonyabb rendű lehet. Ennek egyik legerősebb példáját Márki-Zay Péter vasárnapi búcsúbeszéde adta, ahol Hitlertől a messianisztikus megbocsátásig (»nem tudják, mit cselekszenek«) megjelent egy csomó moralizálós panel. Ugyanilyen jellegű volt az ellenzék hozzáállása az »átlag szavazóhoz« is, aki csak buta, a nagy összefüggéseket felismerni képtelen lény lehetett a szemében.
A moralizálós megnyilatkozásokkal nemcsak az a baj, hogy eleve elidegenítően hatnak, hiszen nehéz egy olyan csoporthoz kapcsolódni, mely folyamatosan a felsőbbrendűség pozíciójában tetszeleg és bármit, bármikor képes megítélni és erkölcsileg a legélesebben minősíteni, hanem az is, hogy a morális állásfoglalások szinte sosem válthatóak gyakorlati politikai cselekvésre. Abból, hogy a Fidesz politikáját embertelennek, tekintélyelvűnek, illegitimnek, erkölcstelennek, tolvajnak és még nem tudom, minek minősítették, semmi nem következett arra nézve, hogy mit kellene tenni, milyen alternatívát lehet ajánlani a választópolgároknak. Így az ellenzéki szavazás identitáskérdéssé vált, amivel csak mindent kérdést kizáróan azonosulni lehet, de mérlegelni, választani, vitatni egyáltalán nem. Pedig igény lett volna rá.”
Nyitókép: Facebook
Hortay Olivér, a Századvég szakértője a számok mögé nézett, és sokkoló adatot közölt. A matek egyszerű, de fájdalmas: ennyibe került nekünk eddig a háború, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
„A budapestieknek tudniuk kell az igazságot” – fogalmazott Latorcai Csaba.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Magyar Péter 2024-ben még a nyitottságot és az átlátható jelöltállítást ígérte, mára azonban a Tisza Párt jelöltjei néma fegyelemben, sablonszövegekkel bújnak a nyilvánosság elől.
Senkinek sem kegyelmeznek.
Egyre többen utasítják el az EU-s menekültelosztási kvótákat.
