A szlovén ellenzék úgy nyert, ahogy Orbán, a kormány úgy bukott, ahogy a magyar ellenzék

„Az ellenzéki közvélemény április 3-án szerzett mély sebeire ragtapaszként érkezett a hír Franciaországból és Szlovéniából Orbán Viktor két közeli szövetségesének választási kudarca. Az, hogy Marine Le Penből nem lesz elnök, egy nagy lehetőség szertefoszlását jelenti a magyar kormányfő számára, ám még ennél is fájdalmasabban érintheti Janez Janša bukása, hiszen egy szomszédos országban kényszerül leköszönni egy barátja, aki már hatalmon volt.

Ez a két fejlemény kétségtelenül szolgálhat némi fájdalomcsillapítóként azoknak, akiket lesújtott a Fidesz negyedik kétharmada – ám a valódi gyógykezelés azzal kezdődne, ha megpróbálnánk megérteni, miért alakulhattak a választások egészen másképpen Szlovéniában.

Ami más…

Azt persze már az elején le kell szögeznünk, hogy a legnyugatibb posztjugoszláv ország számos fontos adottságában jelentősen különbözik hazánktól. Bár Janšát a közhelyességig gyakran hasonlítják Orbánhoz, s a két politikus lassan kötetnyi kölcsönös méltatást küldött egymás felé, amelyet magyar oldalról nem kevés anyagi és médiatámogatással is megfejeltek – helyzetük ezzel együtt is messze nem volt azonos.

Bár a korrupció, a sajtó és a bíróságok függetlenségének kikezdése miatt a szlovén kormányfőt is rengeteg bírálat érte, ő még legfeljebb csak az első bizonytalan lépéseket tette meg azon az úton, amelyen magyar kollégája már magabiztosan jár több mint egy évtizede.

A szlovén közmédiában például elképzelhetetlen az a primitív kormánypárti propaganda, amely az MTVA-ból nyakló nélkül ömlik évek óta. Sőt, a kormány többek közt éppen azért került hazai és külföldi támadások kereszttüzébe, mert a köztévét és a nemzeti hírügynökséget költségvetésük megkurtításával igyekeztek meghódoltatni – sikertelenül.

A szlovén médiában a jobboldali kormányhoz közel álló orgánumok nem is álmodhatnak olyan súlyról, mint nálunk. Olyannyira nem, hogy Janša a kampányban azt vetette ellenfelei szemére (nem is teljesen alaptalanul), hogy az egyik legnézettebb tévécsatorna főszerkesztője a később győztes ellenzéki párt alelnökének sógornője.

Lényeges különbség az is, hogy míg a magyar választási rendszer már 1990 óta erősen győztes-jutalmazó, s a Fidesz saját érdekei mentén számos alkalommal még inkább azzá tette, a szlovén szisztéma tisztán arányos. Tehát minden párt majdnem pontosan akkora arányban részesedik a mandátumokból, mint amennyi voksot kapott. A parlamenti bejutási küszöb is alacsonyabb mint nálunk, csupán 4 százalék.

S, ami talán a legfontosabb: míg a magyar társadalom az elmúlt másfél évtizedben egyre konzervatívabb irányba mozdult el, a szlovénok többsége inkább baloldali, vagy liberális nézeteket vall, és ez a választási eredményeken is rendre meglátszik. Hiába volt a jobboldali Janša háromszor is kormányon, ehhez minden alkalommal a másik ideológiai térfél opportunistább erői közül kellett koalíciós partnereket találnia. (Igaz, e téren rendkívüli tehetségről tett tanúbizonyságot.)”

Nyitókép: Facebook