Az ellenzéki közvélemény április 3-án szerzett mély sebeire ragtapaszként érkezett a hír Franciaországból és Szlovéniából.
„Az ellenzéki közvélemény április 3-án szerzett mély sebeire ragtapaszként érkezett a hír Franciaországból és Szlovéniából Orbán Viktor két közeli szövetségesének választási kudarca. Az, hogy Marine Le Penből nem lesz elnök, egy nagy lehetőség szertefoszlását jelenti a magyar kormányfő számára, ám még ennél is fájdalmasabban érintheti Janez Janša bukása, hiszen egy szomszédos országban kényszerül leköszönni egy barátja, aki már hatalmon volt.
Ez a két fejlemény kétségtelenül szolgálhat némi fájdalomcsillapítóként azoknak, akiket lesújtott a Fidesz negyedik kétharmada – ám a valódi gyógykezelés azzal kezdődne, ha megpróbálnánk megérteni, miért alakulhattak a választások egészen másképpen Szlovéniában.
Azt persze már az elején le kell szögeznünk, hogy a legnyugatibb posztjugoszláv ország számos fontos adottságában jelentősen különbözik hazánktól. Bár Janšát a közhelyességig gyakran hasonlítják Orbánhoz, s a két politikus lassan kötetnyi kölcsönös méltatást küldött egymás felé, amelyet magyar oldalról nem kevés anyagi és médiatámogatással is megfejeltek – helyzetük ezzel együtt is messze nem volt azonos.
Bár a korrupció, a sajtó és a bíróságok függetlenségének kikezdése miatt a szlovén kormányfőt is rengeteg bírálat érte, ő még legfeljebb csak az első bizonytalan lépéseket tette meg azon az úton, amelyen magyar kollégája már magabiztosan jár több mint egy évtizede.
A szlovén közmédiában például elképzelhetetlen az a primitív kormánypárti propaganda, amely az MTVA-ból nyakló nélkül ömlik évek óta. Sőt, a kormány többek közt éppen azért került hazai és külföldi támadások kereszttüzébe, mert a köztévét és a nemzeti hírügynökséget költségvetésük megkurtításával igyekeztek meghódoltatni – sikertelenül.
A szlovén médiában a jobboldali kormányhoz közel álló orgánumok nem is álmodhatnak olyan súlyról, mint nálunk. Olyannyira nem, hogy Janša a kampányban azt vetette ellenfelei szemére (nem is teljesen alaptalanul), hogy az egyik legnézettebb tévécsatorna főszerkesztője a később győztes ellenzéki párt alelnökének sógornője.
Lényeges különbség az is, hogy míg a magyar választási rendszer már 1990 óta erősen győztes-jutalmazó, s a Fidesz saját érdekei mentén számos alkalommal még inkább azzá tette, a szlovén szisztéma tisztán arányos. Tehát minden párt majdnem pontosan akkora arányban részesedik a mandátumokból, mint amennyi voksot kapott. A parlamenti bejutási küszöb is alacsonyabb mint nálunk, csupán 4 százalék.
S, ami talán a legfontosabb: míg a magyar társadalom az elmúlt másfél évtizedben egyre konzervatívabb irányba mozdult el, a szlovénok többsége inkább baloldali, vagy liberális nézeteket vall, és ez a választási eredményeken is rendre meglátszik. Hiába volt a jobboldali Janša háromszor is kormányon, ehhez minden alkalommal a másik ideológiai térfél opportunistább erői közül kellett koalíciós partnereket találnia. (Igaz, e téren rendkívüli tehetségről tett tanúbizonyságot.)”
Nyitókép: Facebook
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Nagy Bandó mesélt a Fidesz iránti rajongásáról.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
