A fasizmus és a baloldal nem fér össze – de nem úgy, ahogy gondoljuk

Ez a választás nem csupán a Fidesz-KDNP döbbenetes győzelme volt, hanem a közös ellenzéki összefogás döbbenetes veresége is. Az ellenzéki pártok ugyanis úgy maradtak alul, hogy – a jelenlegi feldolgozottsági adatok szerint – több százezer olyan szavazójuk, akikkel a korábbi tapasztalataik okán számoltak, egyszerűen távol maradt a voksolástól, vagy máshol leltek otthonra.

A választások utáni első elemzések arra engednek következtetni, hogy a távol maradók elsősorban a Jobbik korábbi, inkább radikális szavazói közül kerültek ki.

E tény minimum két szempontból is rendkívül érdekes.

Egyrészről rávilágít arra, hogy a Jobbik szavazóbázisa tényleg elhitte és komolyan vette a párt vezetőinek azon korábbi ígéreteit, hogy a 2000-es években kormányzó baloldalra és különösen Gyurcsány Ferenccel nem hajlandóak összeállni.

Másrészt azt az igen fontos következtetést is levonhatjuk, amelyet eddig a hazai baloldal leginkább politikai lejáratásnak bélyegzett: nevezetesen, hogy a baloldali (és liberális és zöld és stb.) szavazótábor igen könnyen szemet huny korábbi antiszemita és szélsőséges megnyilvánulások fölött. 

Vagyis a baloldal igenis nyitott a szélsőségek irányába.

Erre már a választási kampány során Márki-Zay Péter sok, véletlenül kicsusszant, de a kemény igazságot eláruló mondatai közül is következtetni lehetett: a csúfos vereséget szenvedett ellenzéki összefogás a "fasisztákat" is képviselni kívánta.

Jól visszaigazolják ezt a Jobbik vezetőinek múltbeli antiszemita megnyilvánulásairól a kampány során kiszivárgott bizonyítékok (Z. Kárpát mosolygós és Szilágyi kevésbé mosolygós karlendítése) , amelyek lényegében

az egyébként oly sokszor és alaptalanul antiszemitizmussal vádolt hazai konzervatív oldal teljes megdöbbenését és a Magyarországot antiszemitizmussal előszeretettel vádló nyugat kínos hallgatását kiváltva. 

Kép forrása: Jakab Péter Fb