Emberi jogokról és ukrán béranyákról

„Miközben a WHO frissen megjelent (véletlenül pont a Planned Parenthood egyik munkatársának közreműködésével készült) iránymutatásában szorgalmazza, hogy nőjogi és emberi jogi okokból bármely magzatot korlátlanul, azaz akár születésig el lehessen vetetni (minden nőnek joga van a posztabortusz-szindrómához, s minden leánymagzatnak joga van ahhoz, hogy likvidálják, még mielőtt ki tudná nyitni a száját), ugyanezen nőjogok és emberi jogok legnagyobb dicsőségére a mai napon is szül két-három béranya Ukrajnában, valamelyik pincében, hogy például a netflixes disztópiákat idéző nevű BioTexCom vállalat közvetítésével egy-egy német, svéd, spanyol vagy amerikai, esetleg kínai pár megfelelő összeg befizetése ellenében gyerekhez juthasson. Mármint valamikor majd, mert a háború miatt a megbízók nemigen jutnak be az országba, így a babák pillanatnyilag egy pincében, kaotikusan megszámozva várnak arra, hogy értük jöjjenek.

A magyarországi partnerrel is rendelkező BioTexCom egyébként joggal utal nevében arra, hogy itt egy lukratív üzletről van szó: a párok által befizetett 15–24 millió forintnyi összegből (Black Friday idején 3 százalék kedvezmény!! a magasabb összegért cserébe a baba neme is választható!!) az ukrán béranyának összesen 3–3,5 millió forint jár: ennyi a méhének, helyesebben egész testének kilenc havi bérleti díja. Persze rendszerint egy petesejtdonort is kell fizetni (neki 185 ezer forintnak megfelelő hrivnya jut), így a gyermeknek lesz egy anonim biológiai anyja, egy béranyja, aki gondosan ügyel arra, hogy a várandósság ideje alatt ne építsen ki semmiféle érzelmi köteléket a magzattal, valamint egy jogilag az anyjának minősülő nevelőanyja és egy apja, akik a jelen helyzetben esetleg csak hónapokkal születése után veszik őt először karjukba. Ami egyébként már a koronavírus alatt is gyakorlat volt – és akkor ez még a jobbik eset, mert a koraszülött, sérült babák esetében az se ritka, hogy a megrendelők végül egyáltalán nem kérik a porontyot.

Legyártják őket, aztán ott maradnak ukrán árvának (visszáru, kvázi). Kerestem, hogy a WHO miként vélekedik minderről emberi jogilag, de úgy tűnik, ehhez nincs szava – a fő, hogy minden fizető kliens reproduktív jogai maradéktalanul biztosítva legyenek.”

A kép illusztráció (MTI/EPA/Roman Pilipej)