Válasz Kocsis Fülöpnek

A keresztények szavazási dilemmáiról Máthé-Tóth András cikket írt a 168 Órában, amire Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek válaszolt lapunknak küldött írásában. Az érsek levelére most a megszólított Máthé-Tóth András reagál lapunkhoz érkezett vendégcikkében.

***

Főtisztelendő Érsek Úr, kedves Fülöp atya!

Köszönöm nyílt leveledet és a nyílt hangvételt! Köszönöm, hogy átsüt belőle az a baráti alapállás, amit számos találkozásunk alkalmával tapasztalhattam. Válaszomban arra szeretnék csak koncentrálni, ami minden katolikusnak a hite miatt a legfontosabb.

Ahogy írod, a fényforrást megfelelően kell elhelyezni. Igen, a katolikus fényforrás az Evangélium és az egyház normatív hagyománya. Visszautasítod felvetéseimet, hogy a kormány(pártok) politikája nacionalista lenne, cenzúrát alkalmazna és gyűlöletet keltene. Te nem így látod, és ezzel nem vagy egyedül. Mások pedig így látjuk, s nincsenek egyedül. Ez a beszélgetésünknek a politikai oldala, amit mindketten másodlagosnak kell tartanunk.

Ami elsődleges, az a fényforrásunk természete, Krisztus. Ő az igazodási pont. Amit leveledből hiányolok, s amit sajnos más egyházi megszólalásokból is hiányolhatunk, a Krisztusra mutatás. Értem én, hogy a jelenlegi kormány sokat ad az egyházaknak és sok feladatot ad át. Nagyra értékelem, sokakkal együtt az egyházak közjóért végzett áldozatos munkáját. Értem én, hogy nagy a félelem attól, hogy egy másik kormány majd kevésbé támogatja az egyházakat, a vallási tevékenységet és a társadalmi tevékenységet. Ezért tűnik evidensnek, hogy aki katolikus, csak a kormányoldalra szavazhat, mert különben az egyház rosszul jár.
Ez azonban nem a Krisztus melletti tanúságtevés logikája. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének „Újra néven nevezzük” c. elemzéséből idézek, ami 2018-ban jelent meg.

„A mai magyarországi közéleti helyzetben felvetődik a keresztény szavazó dilemmája: a politikai szövetséghez vagy a Krisztusról szóló tanúságtételhez kell inkább hűnek lenni? Meddig vállalható fel a kormány egy-egy akciója?” (222. pont)

Miközben állam és egyház, egyházak és kormány együttműködik a közjó elősegítésében, aközben az egyházaknak kínosan ügyelni kell, hogy ne váljanak a politika eszközévé. Számos kutatás igazolja, hogy a társadalom, a keresztény hívők is a legkevésbé sem támogatják, hogy az egyházak beleálljanak a pártpolitikába, de azt nagyon is elvárják, hogy az egyházak felemeljék hangjukat az igazságtalanságokkal, korrupcióval mindenféle kirekesztéssel szemben. Halljuk mi ezeket a hangokat, kedves atyám és Krisztusban testvérem? Szintúgy számos felmérés azt is igazolja, hogy ahol erősödik az egyházak politikai támogatottsága, ott csökken a hívek száma. A hívek az élet értelmére vonatkozó válaszokat várják az egyháztól, Krisztus üzenetét várják, amely az útról, igazságról, életről szól és nem a kormány üzenetét.

A képen, amelyet a Mandiner írásod elé helyzett, bal kezedben a pásztorbotot tartod. A pravoszláv szokásoknak megfelelően a bot feje és éke a kérükeión. Nagyszerű jelkép, amely arra emlékeztet, hogy a főpásztor a legfőbb pásztor, Krisztus hírnöke. Annak a Krisztusnak, aki azt mondta, az „én országom nem evilágból való”, s aki kiválasztotta apostolait, hogy a keskeny ösvényen járjanak, s végezzék szolgálatukat, amiért a világ majd gyűlöli őket. A mai kormány világa nem gyűlöli az egyházakat, ennek örülhetünk. De nem feltétele a támogatásnak az egyházak hallgatása?

Ábrahám, a hit atyja mondásával zárom soraim. Amikor győzelmet aratott a négy király elleni ütközetben Szodoma királya hálából hadizsákmánnyal akarta megajándékozni. Ábrahám nem fogadott el semmit, mondván: „Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.” (Ter 14, 23)

Testvérbaráti szeretettel, Máté-Tóth András