Dudás is beleillik abba a sorba, melyben ott találhatók a náci módra karlendítő, a cipőbe köpő, a tetűcsúszdázó, a zsidókat listázni akaró, masírozó jobbikos közéleti személyek. Újabb idézet a jelölttől: „És még itt is azt kellett hallgatniuk, hogy mi történt Auschwitzban. Kíváncsi lennék rá, hogy egy holokauszt-emlékműnél megemlítené-e Recsket és az ott elkövetett borzalmakat.” (Kuruc.info, 2013)
A baloldali mosoda gőzerővel dolgozik, a szennyes azonban nem tisztul. Az elkövetett cselekedetek, a kimondott szavak, a leírt gondolatok nem tehetők semmissé, ha mégoly rendületlenül is szeretnék azt letagadni, eltüntetni, meg nem történtté tenni.
Ma, amikor az egész ország a békéért imádkozik, biztos, hogy ellenségeskedést, meg nem értést sugalló politikusokat akarunk a közéletbe? Akarjuk-e, hogy a 20. század torz ideológiák parlamenti megnyilvánulást kaphassanak?