Háború és béke (6. rész)

„S még egy apróság mellett ne menjünk el. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő írta a minap: »Az pedig, ami történik, az európai kisebbségvédelemnek a legrosszabb. Valós sérelmek vannak ugyan, az oroszokkal még rosszabbul bántak, mint a magyarokkal. […] De az égvilágon semmi olyan nem történt, ami ezt a támadást indokolttá tenné. Nem mészárolták tömegesen az oroszokat, az utolsó tömeges gyilkosság Odesszában volt 2014-ben, körülbelül ötven oroszt öltek meg.«

Ez a „körülbelül ötven orosz” – azért ettől is ökölbe szorul a kéz, nem?

Amerika bármikor, bárki ellen indított támadást, gyakorlatilag semmiféle indokra nem volt szüksége. Cheney: »Most egy birodalom vagyunk, és amikor cselekszünk, megteremtjük a saját valóságunkat.«

Tessék mondani, ki és hol döntötte el, hogy »körülbelül ötven orosz« nem elég indok? És amúgy annak idején miért nem volt tele a világsajtó azzal a »körülbelül ötven orosszal«? Ha »körülbelül ötven amerikai« lett volna, tele lett volna velük minden? És vajon »körülbelül ötven amerikai« elég indok lenne Amerikának bármihez? (Bőven…)

És még egy apróság: a minap, alig valamivel a háború kitörése előtt az ukrán parlament elfogadott egy határozatot, amely szerint az oroszok nem tartoznak Ukrajna őshonos etnikumai közé.

Mi ezt ismerjük: ezt utoljára Ceausescu bírta összehozni a virtuális valóság és a legocsmányabb gazemberség poklában, de nem hittük, hogy a CIA által hatalomba lökött jelenlegi ukrán vezetés ugyanerre képes, vagyis ugyanolyan. Most már ezt is tudjuk.

Mindenesetre érdekes: a magyar államiság záloga a török megszállás után Erdély maradt.

A szerb államiság bölcsője Koszovó.

Az orosz államiság bölcsője a Kijevi Rusz.

Erdély és Koszovó sorsa ismert. (Ez utóbbi különösen érdekes, a »szuverén« Szerbiából kiszakadó albán többségű Koszovót egymás sarkára hágva ismerték el a nyugati országok, vajon miért?)

Ukrajna sorsa pedig most dől el.

Ukrajna viselkedhetett volna úgy is az elmúlt évtizedekben, hogy az ember szívvel-lélekkel mellettük álljon. De ezt elmulasztották, sőt…

Marad a félszív. Mert ha valaki, hát mi, magyarok tudjuk, milyen az, amikor bevonulnak az oroszok. Ám ettől függetlenül nem árt, ha azt is tudjuk, mi áll valójában a dolgok hátterében.

És olvassunk sok-sok Dosztojevszkijt…”

Nyitókép: YouTube