Az ördög soha nem alszik

„Rögtön belevágok a sűrűjébe. Valóban Márki-Zay Péter a magyar baloldal legértékesebb embere? Ez az állandóan utólagos magyarázkodásokra kénytelen ember az ellenzék legek legje? »Nem fogalmazott szerencsésen.« »Valóban szerencsétlen mondat.« »Most magam sem értem Márki-Zayt.« Ezeket hallom és olvasom. Az őt védeni igyekvő baloldali média erejéből is csak ennyire futja. És ez az ember akarja vezetni az országot?! Négy éven át majd hallgathatjuk, hogy: »Nem is úgy gondoltam.« De Európának, a világnak, az Amerikai Egyesült Államoknak, Kínának, Oroszországnak, az indiai szemészeknek is lesz idejük és kedvük az utólagos eszmefuttatások hallgatására?

A magyaroknak, bal- és jobboldalon, volt ezekhez türelmük. Hallgattuk az utólagos lárifárikat. Magyarázta a nőknek, hogy mire jó a helyesírás. Magyarázott a zsidóknak is. Aztán a vidékieknek igyekezett a fejükbe vésni, hogy nem is olyan ostobák, mint amilyennek ő látja őket. Nekünk, külhoni magyaroknak is érvelt utólag. Javítani próbálta degradáló szavait, de így is csak a második értékcsoportba osztott minket. Feltűnési vágytól fűtve – szellemesnek akart tűnni – magyarázta azt is – ő csak tudja, hiszen Amerikából jött –, hogy mit keresett Michael Jackson Trianonban. Szegény Apponyi Albert! Gondolom, magyaráznia kellett azt is – mert ha nem, le se merem írni, hogy mire gondolhatnánk –, szóval mégis csak meg kellett otthon magyaráznia, hogy neki a hét miért csak hat?!

Egyvalamit nem kell megmagyaráznia. Sem önöknek, sem nekünk. A bizonytalan szavazók csoportjának sem. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy Márki-Zay legerősebb politikai erénye Orbán Viktor és a Fidesz zsigeri, vak gyűlölete. Mindez feltűnési vággyal alátámasztva. Ennyi elég a kormányzáshoz?”

A szerző BEK-győztes labdarúgó, labdarúgóedző