Felismerték, hogy a legfőbb ellenség nem a kormány, hanem a Pedagógusok Demokratikus Szakszervete.
„Miért lényegében más a pedagógusok sztrájkja, mint az SzFE hiszti?
Mert amíg az elsőt a progresszív propagandamédia valamifajta polgári forradalomként ábrázolta, mi sem állhatott volna távolabb a valóságtól: a posztszocialista establishment néhány naiv kölyköt az első sorba lökve a saját belterjes közösségét, a saját rendezőm-komám rendszerét akarta védeni. Ha valóban polgári forradalom lett volna, nem az ellenzéki pártokhoz meg az ATV-be vezetett volna az első útjuk, hanem saját színpadot ácsolnak, és a politikai elit díszes tollait a polgár rongyaira cserélve hiteles, alulról szerveződő színházat csinálnak. A történelem ismét bizonyította: a forradalmak eszméi megszülethetnek a szalonok bőségében, de a nap végén végrehajtani mégiscsak éhezők fogják.
Eközben a bécsi koldusok betevőjét kereső tanárok éppen fellázadnak a saját establishmentjük ellen. Felismerték, hogy az első és legfőbb ellenség nem a mindenkori magyar kormány (az csak a második), hanem a Pedagógusok Demokratikus Szakszervete, ami arra sem volt elég, hogy a szakszervezetiség karikatúrája legyen. A 10%-os béremelési igénnyel és a 2 órás sztrájkkal egyértelműen a hatalommal kollaboráltak, és azt akarták mondani a tanároknak, hogy ez a legtöbb, amit elérhetnek, ennél többre nem számíthatnak.”
Nyitókép: PDSZ Facebook-oldala