„A mondatot Márki-Zay Péter ajándékozta a történelemnek: »Ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük.« »Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer« – írta Shakespeare a Hamlet, dán királyfi II. felvonásában. Bár nem az iménti idézetre gondolt az avoni hattyú, akár erre is gondolhatott volna, mert ennél őrültebb beszéd politikus száját még nem hagyta el az elmúlt évszázadban.
Lépjünk óvatosan kicsit közelebb az idézethez, vigyázva persze, hogy össze ne piszkítsuk magunkat. Mindjárt az első szónál megakadunk: »szivárványkoalíció«… Nem volna helyesebb a felsoroltak láttán inkább a »moslékkoalíció« kifejezést használni? Eltekintve attól, hogy a legszebb légköri jelenséget, amely a harmónia, az összhang páratlan szépségű vizuális kifejeződése, megpróbálja kisajátítani egy a szexuális tévelygéseket reklámozó mozgalom, itt aligha található összhang avagy harmónia az össze nem illő, sőt, egymást létükben fenyegető alkotóelemek között. Mint amikor a lekváros fánkot, a mustáros virslit, a döglött egeret, egy zsák krumplit, illetve langyos tejet, sört és salétromsavat igyekszik valaki egy tartályba tölteni. Az eredmény: moslék.”