Szuverenitás, identitás és a jogállamiság meghamisítása
Nyilvánvaló, hogy a nemzetállamot nem lehetett rendelettel egycsapásra eltörölni. Mathieu Bock-Coté írása.
...készen arra, hogy rágravírozzam Magyarország újabb törvényét.
„Ez szörnyű. Itt ülök egész nap, kezemben tükör, készen arra, hogy rágravírozzam Magyarország újabb törvényét. Tudják, a hét mellé, amely Orbán aranyköpéseit rögzítve ott van a Karmelita falán, jobbak ajándékba is kaptak. De nem tudom! És ennek csak egyik, jelentéktelenebb oka, hogy fogalmam sincs, hogy kell gravírozni. A lényeg, hiogy a 23. évértékelőben nem találtam újabb, szállóige-gyanús, veretes mondást.. Persze, volt Soros, Brüsszel, Gyurcsány, meg még a benzinárstop is meg lesz hosszabbítva májusig, de ezt mind tudtam előre. Azt talán nem, hogy Brüsszel a miniszterelnök hasonlata szerint »fekvőrendőrként« működik, és azon fektében egyben »jogállami dzsihadot« folytat, ami érdekes képesség, de Magyarország szent törvényei között csak nem fogom Brüsszelt szerepeltetni, hogy a rosseb egye meg!
Ugyanebből az okból azt sem vésném fel, pedig nagyon jó, hogy a baloldal »mégiscsak benne van a nemzetben« (nocsak!), de »mint a balsors a Himnuszban«. Ebben a szereposztásban ugyanis, miközben én és társaim rendületlenül régen tépünk. Orbánnak kellene ránk hoznia a víg esztendőt. Néha tényleg vicceseket mond, de azért gúnyolódni mégsem szeretnék rajta.
Bajban vagyok azzal is, hogy »ez a harc lesz a végső«, pontosabban nem így mondta, de gyanúsan ezt jelentette, hogy most kell végképp legyőzni a »kommunistákat« (értsd: a vele szemben álló bal- és jobboldaliakat): »tűrjük fel az ingujjunkat, tegyünk pontot a végére!«. Mármint a végünkre.
Volt még »az apa férfi, az anya nő«, de ez már benne van az Alaptörvényben is. Úgy látszik, a hívek nem olvasták, a kedvükért el kellett ismételni.
Gravír-esélyes volt még a »Nekünk kérges a tenyerünk, a modorunk sem mindig kifogástalan, de szeretünk hajózni«. Viszont mégsem teszem ki a vendégek előtt közszemlére a saját falamra, hogy modortalan vagyok. Jöjjenek rá maguk! Másrészt a közlekedési eszközök tekintetében a beszéd nem volt egyértelmű. Egyrészt hajózunk, mert a hajó mindig előre megy (lehet, hogy ott retúrjegy sincs?), másrészt viszont »nyergeljünk, ideje kilovagolni«. Csak nem tudom, a lóval felengednek-e a hajóra.”
Nyitókép: MTI/Soós Lajos