Különvélemény

„A bíróságok nem igazságot szolgáltatnak, hanem a legjobb esetben is jogot.

A tény, miszerint a római jog a modern európai jogi kultúra alapja, egyenesen Iustitia, az igazságszolgáltatás istennőjének kezéből adott mérleget, szemkötőt és kardot a bíróságok, így az Európai Unió Bírósága számára is. A kérdés, méltón használja-e fel azokat. Az igazság napjaink egyik legvitatottabb fogalmai közé tartozik, ami a leginkább relevánssá teszi e probléma felvetését.

Az Európai Unió olyan nemzetállamok közössége, amelyek eltérő múlttal, történelemmel és kultúrával rendelkeznek, éppen ezért a kohézió egyik legfontosabb biztosítóeleme a rendszeren belüli közös jogértelmezés. Mindez évtizedek óta az Európai Unió Bíróságában (Bíróság, EUB) ölt testet, amely bár a tagállamok közös testülete, a konvencionális és a tagállamok java részének nemzeti joggyakorlatától merőben eltérő eljárásrendet alkalmaz.

ELBILLENT A MÉRLEG NYELVE

A tények mérlegelése kiemelt szerepet játszik a jogalkalmazásban és döntéshozatalban, amely abból adódik, hogy egy adott felvetésre több jogszerű nézőpont, értelmezés és megoldás is létezhet, s azok ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az összképet lássuk.

A különvélemények pontosan e célt szolgálják. A különvélemények jelentősége, hogy képesek más perspektívába helyezni egy-egy ügy (jogi) megítélését, rávilágítanak az árnyalati különbségekre, s megakadályozzák, hogy az adott igazság egyetlen aspektusára támaszkodva hozzanak további döntéseket.

Az EUB mindennek ellenére csupán egyszerű többséggel és különvélemények megjelenítése nélkül határoz. Vagyis a demokratikus értékeket oly komolyan féltő Bíróság az eljárási szabályzata szerint nem teszi lehetővé a bírái számára, hogy egyéni (szakmai) vagy különvéleményüket megfogalmazzák. Mondjuk ki: nem tűri, hogy más igazságot valljanak.”