„Tudományos kutatások sora bizonyítja évtizedek óta, hogy a két nem képviselői között fizikai és kognitív különbségek vannak. Társadalomtudósok ezeket gyakran bagatellizálják, vagy kialakulásukban jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szociális környezetnek, mint az evolúciónak, a biológiai adottságoknak.
Amikor a két nem közötti különbségekről beszélünk, sok-sok tanulmány metaanalízissel nyert megállapításaira alapozunk. A képalkotó eljárások, például a mágnesesrezonancia-vizsgálatok ugyanis hatalmas távlatot nyitottak. Ma már nemcsak a boncteremben vagy a műtőben lehet vizsgálni az emberi agyat, idegrendszert, hanem bármikor, működése közben. A két nem nagy populáción végzett agyi vizsgálataiból megállapíthatók szexdifferenciák, vagyis nemi alapú eltérések. A lebenyek nagyjából egyformák átlagosan a két nemben, de a kisebb területek vizsgálata már jelentős eltéréseket mutat, és ezek kapcsolatban állnak a két nem eltérő kompetenciáival.
Az agyi és képességbeli különbségek tehát nem a születés után, a »férfivá vagy nővé nevelés« hatására alakulnak ki?
A szexkromoszómák – nőkben az XX, férfiakban az XY – aktivitása ugyanolyan mintázat szerint alakul, mint a kéregvastagságok különbségei, nyilvánvaló összefüggés van tehát a két folyamat között. A biológiai meghatározottság egyértelmű, az említett különbségek nem nevelési folyamat eredményei. Az evolúció során hosszan kialakuló rendszerek működnek bennünk, amelyek a két nem fő csoportját eltérővé tették. Ugyanakkor tudatában kell lennünk, hogy nagyon sokfélék vagyunk mi, emberek, és ezt méltányolni kell. De az emberiség nagy tömegét két fő csoport alkotja, a két biológiai nem – ha ezt nem vesszük tudomásul, vagy nem így kommunikáljuk, az nem csupán a tudományt torzítja, hanem a társadalomban is feszültségeket kelthet. Akár az egészségünk is múlhat ezen! Bizonyos betegségek megelőzése, diagnózisa vagy gyógymódja szempontjából a biológiai nem kiindulópont, bárminek is vallja vagy érzi magát a páciens.”
Nyitókép: Semmelweis.hu