„Azzal kell kezdenem, hogy nagyon sajnálom, hogy ezeket a sorokat le kell írnom, de úgy tűnik, valami végérvényesen megváltozott, elszakadt és új korszak kezdődik a itthoni médiában. Az erdélyi magyar sajtóprérin évtizedek óta él egyfajta belső szakmai szolidaritás, kimondatlan kölcsönös meg nem támadási egyezség, betyárbecsület, nevezzük, ahogy akarjuk, ami arról szól, hogy a médiában dolgozó kollégák egymást nem támadják, piszkálják, fúrják. Ez hosszú ideig működött, olyan kollégák esetében is, akik egymásnak vetélytársai vagy akár ellenfelei voltak. Soha senki nem támadott egy másik kollégát amiatt, hogy amaz egy másik szerkesztőségben dolgozik.
Ezt a jelenleg is működő gyakorlatot rúgta fel egyoldalúan a Transindex szerkesztősége, amikor visszakézből és durván általánosítva szabad, objektív és független újságírókra (ők) és propagandistákra (mindenki más) osztotta fel az erdélyi magyar újságíró társadalmat. Nem csak most, hanem korábbi megnyilvánulásaikban is. Legutóbb a szerkesztőségi felmondásukat bejelentő cikkükben írták azt, hogy »a sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát«.