A magyar fiúnak

„Köszönjük.

Mindent köszönünk, és tudom, még sokszor fogunk neked megköszönni mindent.

Semmit, az égvilágon semmit sem jelent az, ami most történt.

Persze, a jelenben, a pillanatban mindent jelent. Hiszen elvették tőled a győzelmet, az aranyat, tőlünk pedig az önfeledt, felhőtlen örömünket, s a veled, általad megélt büszkeségünket.

Elvették a csodát. Azt a csodát, amit a sport képes nyújtani, s amit a „modernek” nem fognak megérteni soha, mert nem érzik, ezért gyűlölik.

Mégsem jelent igazából semmit.

Mert ez mindössze gazemberség.

Gazemberek úgy döntöttek, te most nem lehetsz olimpiai bajnok.

Nem a teljesítményeddel, a szorgalmaddal, a kitartásoddal, az akaratoddal és a küzdeni tudásoddal volt baj – nem veled volt baj, Sándor.

Pusztán a törpék, akik az adott pillanatban döntési helyzetben voltak, pusztán a törpék győztek le téged, a törpeségükkel.”

Nyitókép: Földházi Árpád