A keserűség azért hatalmas bennem, mert újra megtörténhetett. Újra megtörténhetett, hogy egy önimádó agresszor elszabadult és véres ámokfutásba kezdett. Ráadásul itt, hozzánk oly közel! Sőt a kárpátaljai magyar testvéreinket, köztük sok romával, már most borzolja a rettegés, hogy vajon mi lesz velük.
Tényleg nem tanultuk még mindig meg azt, hogy egy háborúban soha nincsenek győztesek? Kivéve azokat az eszement politikusokat és a mögöttük álló oligarchákat, akiknek érdeke fűződik az öldökléshez. De a kisemberek mind áldozatok! Ugyanúgy áldozat az ukrán, aki most az életéért harcol, de ugyanúgy áldozat az orosz is, akit oly ügyesen manipuláltak a gerinctelen politikusok, akinek felszították a nacionalista gőgjét és akivel elhitették, hogy a cél, amiért harcol: szent.
NINCSEN SZENT HÁBORÚ! EGYETLEN EGY SEM!
Vívják bár országok között vagy országokon belül! A gyűlöletből soha nem fakadt még élet, csak pusztulás. Itt az idő, hogy mi magunknak vonjuk le az orosz-ukrán háború rettenetes tanulságait és mindent megtegyünk azért, hogy ez velünk ne történhessen meg! Mindent meg kell tennünk azért, hogy őrizzük a békét! Ezért olyan fontos most nekünk az európaiságunk és az Európához való tartozásunk. Ezt őriznünk, védenünk kell minden áron! Soha nem engedhetjük meg, hogy ezt a politikusaink elvegyék tőlünk! Mindegy, hogy jobb vagy baloldalon vagy akár »középen« állnak. Bárki, aki ezt megpróbálja, életveszélyes fenyegetést jelent ránk, kisemberekre. Mert Európa nélkül védtelenek leszünk. És elveszünk.
Imádkozom Ukrajnáért és azért, hogy ez a borzalom még ma véget érjen! Isten legyen Veletek!”