Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
Az elmebaj terjesztésének küldetéstudata hatja át az új német vezetést.
„Ez volt tehát a Schwarzwaldklinik tiszta, rendezett, kiszámítható és gazdag világa, omló muskátlikkal, brummogó Mercikkel és Bömbikkel, elegáns klinikákkal, gazdag dokikkal, akik mind nőket akartak elcsábítani, nőkkel, akik mind férfiakat akartak maguknak, ráadásul – ó, borzalom! – mindenki beszélt németül. Ez a világ többé-kevésbé fennállt a 2010-es évek elejéig, közepéig. Aztán történt valami.
Hadd ne részletezzem, úgyis tudják. A lényeg, hogy a történtek nyomán odalett a rend is, a tisztaság is, a kiszámíthatóság is, a munka öröme és tisztelete is, vagyis minden, ami még a német lélekből megmaradt. Ám mivel a német lélekből addigra tökéletesen kiölték mind a birodalmi, mind a küldetéstudatot, így már képtelenek arra, hogy egyáltalán észrevegyék, mi is történik velük valójában.
És ennek az állapotnak manifesztációja az új német kormány. Amelynek alkancellárja, bizonyos Habeck úr pár évvel ezelőtt már papírra vetette credóját, legalábbis annak legfontosabb, legfigyelemreméltóbb részét, amely így szól: Mindig hányingert kaptam, amikor a hazaszeretet szót hallottam. Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok. Azért lássuk be, ez a lehető legtökéletesebb összefoglalása annak a teljesen felesleges nemzedéknek, amely a Vörös Hadsereg Frakciót is megalapította. Ők és a mai »német« alkancellár elvtársak – ami a németséghez, a világhoz és a Nyugathoz mint rendszerhez való hozzáállást illeti, mindenképpen. (Andrea Klump valószínűleg már szabadlábon van. Kicsit sem csodálkoznék, ha Habeck alkancellár felvenné magához titkárságvezetőnek vagy stratégiai tanácsadónak.)
Mi, rendszerváltók még Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, Willy Brandt, Helmut Schmidt és Helmut Kohl, továbbá Charles de Gaulle, Georges Pompidou, Valéry Giscard d’Estaing, Jacques Chirac és egye fene, Francois Mitterrand Európájához akartunk csatlakozni. Alain Delon és Belmondo Európájához – így jobban stimmel?
És most megérkezett Olaf Scholz meg a Habeck. S velük, ahogy odalett végképp a rend, a tisztaság, a kiszámíthatóság, s lassan de biztosan a hihetetlen jólétet is kikezdi már az elmúlt nagyjából egy évtized elmebaja, nos, Olaf és Robert visszahozta a német küldetéstudatot is. Na, nem azt a birodalmit, nem azt a drang nach osten-félét, ugyan dehogy! Most az elmebaj terjesztésének küldetéstudata hatja át az új német vezetést.”
Fotó: Földházi Árpád