Lehet egy antiszemita egyszerre zsidómentő is?
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Nem vonjuk kétségbe az őszinteségét: ami a szívén, az a száján.
„Márki-Zay Péter antiszemita – efelől kétségünk se legyen. Nem azért, mert listázni akarja, vagy nyilvántartja a Fideszben ülő zsidókat. Dehogy akarja. Nem vonjuk kétségbe az őszinteségét: ami a szívén, az a száján. És épp az a baj, ami a szívében, vagy az agyában van.
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje szerint a »Fideszben kevés a zsidó«. Hagyjuk most, hogy vajon mennyi a kevés és mi van akkor, ha túl sok. Az egészben a legszörnyűbb, hogy Márki-Zay azt hiszi: hízelgett. Szerinte – a mondatból legalábbis ez süt – ha több lenne a zsidó a Fideszben, a kormánypárt is jobb (vagy neki jobban tetsző) lenne. Ezzel pedig valójában két dolgot állít:
1.) Létezik »A zsidó«. Pontosabban: csak »A zsidó« létezik. A zsidó az egységes, egyforma, az, hát… az olyan zsidós. Fel sem tételezi, hogy a zsidó, az épp olyan, mint a kipcsak, az argentin, a katolikus vagy épp a hódmezővásárhelyi: az egyik ilyen, a másik olyan. Nem. Minden zsidó egyforma.
2.) »A zsidónak« van(nak) tulajdonsága(i). Mindegyiknek ugyan az(ok). Ezért ha többen vannak, jobban érvényt tudnak szerezni a tulajdonságuk kiváltott hatásnak. Márki-Zay szerint csupán attól, hogy valakinek zsidók a felmenői – vagyis az általános (nürnbergi) felfogás szerint zsidó –, máris rendelkezik tipizálható és megmásíthatatlan, úgynevezett zsidó tulajdonságokkal. Hogy ezek jók-e avagy rosszak? Nem tudjuk, MZP ezt már nem fejti ki – de szükségtelen is. Maga az alapfelvetés maximálisan kimeríti az antiszemitizmus szótári alakját.”
Nyitókép: MTI/Ujvári Sándor