„Az európai együttműködés atyái aligha ilyen közös Európát álmodtak meg. Ők hittek a gazdasági együttműködésben és abban is, hogy mindez békét hoz a háború után újraéledő Európában, de egy percig sem hitték azt, hogy mindez számtalan abnormális célt fog majd szolgálni. Hogy mindez együtt jár majd a nemzeti közösség felszámolásával és a társadalom alapkövének, a hagyományos családmodellnek az elpusztításával. Azzal pedig kétségtelenül vitatkoztak volna, hogy a szuperállam létrehozásához legalizálni kellene a tömeges migráció minden formáját. Mert ne legyen kétségünk – az európai egyesült államok ma már nem a békét, hanem az efféle haladó mutatványokat és önlábon lövéseket szolgálná.
Mint ahogy azt sem támogatták volna, hogy végleg kiiktassuk a nemzeti összetartozás szellemiségét és az alig több mint egy évszázada működő, önvédelemre legalkalmasabb közösségeket, a nemzetállamokat. Amelyek sikeres működése olyan értékrendszert erősít meg és tart fenn (a szuperállam »értéksemlegességével« szemben), amelyek kötelességgé teszik a ránk örökített Európa megvédését.