Szuverenitás vagy nemzethalál

„Az európai együttműködés atyái aligha ilyen közös Európát álmodtak meg. Ők hittek a gazdasági együttműködésben és abban is, hogy mindez békét hoz a háború után újraéledő Európában, de egy percig sem hitték azt, hogy mindez számtalan abnormális célt fog majd szolgálni. Hogy mindez együtt jár majd a nemzeti közösség felszámolásával és a társadalom alapkövének, a hagyományos családmodellnek az elpusztításával. Azzal pedig kétségtelenül vitatkoztak volna, hogy a szuperállam létrehozásához legalizálni kellene a tömeges migráció minden formáját. Mert ne legyen kétségünk – az európai egyesült államok ma már nem a békét, hanem az efféle haladó mutatványokat és önlábon lövéseket szolgálná.

Mint ahogy azt sem támogatták volna, hogy végleg kiiktassuk a nemzeti összetartozás szellemiségét és az alig több mint egy évszázada működő, önvédelemre legalkalmasabb közösségeket, a nemzetállamokat. Amelyek sikeres működése olyan értékrendszert erősít meg és tart fenn (a szuperállam »értéksemlegességével« szemben), amelyek kötelességgé teszik a ránk örökített Európa megvédését.

Mert ez a testvéri összetartozásból eredő kapocs az egyetlen, mely ellenáll a modern kori népvándorlásnak, és meg akarja őrizni mindazt, amit Európa jelent. Mert kétség ne férjen hozzá, a »posztmodern szuperállam«, azaz az európai egyesült államok olyan nyitott, nemzeti összetartozás nélküli társadalmakat hozna létre kontinensszerte, melyek leépítenék az önvédelem minden formáját.

Nagy lesz a tét áprilisban: szuverenitás vagy halál. Vagy megmaradunk önálló nemzetnek, vagy a magyar nép el fog süllyedni az őt körülvevő globális »tengerbe«.”

Fotó: Valeria Mongelli / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP