A baloldali közélet megalkotta a saját szája ízére fűszerezett jobboldalt.
„Olvastam Kohán Mátyás barátom kiváló dolgozatát a bezzegkonzervatívokról – a végén linkelem is – és erről eszembe jutott, hogy annak idején én is beszéltem erről, ez még érdekes adalék lehet.
2017-ben még járt ilyeneken a fejem.
Mit gondoltok, miért hiányzik annyira a jelenlegi baloldali közéletnek az egykor volt magyar konzervativizmus? Az MDF, szegény Antalléktól Dávid Ibolyáig és Herényi Károlyig? A '90-es évek lábujjhegyen való létezése? Ad absurdum a 2006 előtti Fidesz? (Mindegy, hogy annak idején ők is árvalányhajas, darutollas, fasiszta pribékeknek voltak elkönyvelve.)
Mert meghunyászkodtak, a legkisebb intésre is csendben maradtak, tudták, hol a helyük és csak a legminimálisabb térben mertek mozogni. Amikor véletlenül mégis olyat tettek, ami csak Trockijtól jobbra értelmezhető, egy nagy levegővel igyekeztek kiböjtölni a rákövetkező hónapokat.
És mindig, mindenért, minden esetben bocsánatot kértek, elhatárolódtak, lesütötték a szemüket.
Hálásan hajbókoltak a leereszkedő vállveregetésekért, amit csicskalájkként kapni tudtak a Minden Fontos Dologról Homályos Dolgozószobákban Döntő Értelmiségiektől.
Már-már önként és dalolva mentek bele abba a megalázó helyzetbe, hogy elfelejtsenek egy sor konzervatív alapvetést, csak nehogy megszólják őket és nehezen évülő bűnként dobták a vulgáris szélsőjobboldal karjaiba az olyan sarokpontokat, elveket, amiket csak újabb nagy csaták árán lehetett visszaszerezni – vagy még úgy sem.
A baloldali közélet megalkotta a saját szája ízére fűszerezett jobboldalt és jaj volt annak, aki háborgatta a status quót. Ez nem magyar kórtünet, Európában ugyanígy jártak a tory-k vagy a kereszténységet és konzervativizmust teljesen a szemétdombra hajító német kereszténydemokraták. A politikai centrumot annyira balra tolták, hogy a centrista mára egy visszafogott trockista, a jobboldali meg mindössze szerény, reakciós rajkista.
Mondom egyszerűbben. Aki napjainkban a felvilágosodás feltétlen híve, az nem jobboldali, nem lehet az. És minekutána ez általános – még ha nem is kimondott – alapvetés a köznapi szélbaltól a köznapi széljobbig, nincs is nagyon miről beszélni.
Viszont ez újfent messzire vezetne és realitásérzék is szükséges, így vissza a kiindulóponthoz.
A baloldal – az elmúlt évekig sikerrel – a saját maga által megalkotott kádári hagyományt, a technokrata hazugságot kérte számon a jobboldalon. Hogy egyáltalán mit képzelnek, amiért elveket emlegetnek. Csak szelídség, visszafogottság, diszkréció létezhetett, hangos szó és lábat megvető kiállás véletlenül sem, különben érkezik az egzisztenciális megsemmisítés. Úgyszólván minden – saját magát legalábbis annak tartó – konzervatívval elhitették, hogy a konzervativizmus mérsékelt. Óriási hazugság.
Konzervatívként csak lángolva, igazságodról teljesen meggyőződve létezhetsz és cselekedhetsz. A konzervatív nem méricskél és nem egyrészt-másrészt érveket fogalmaz, hanem bizonyos tradíciókhoz tartja magát, amikről nem nyit vitát, mert tudja, tradíciói magjai nem evilágiak.
Az igen igen, a nem nem. És azon folyamatokkal szemben, amelyek ellenében egy konzervatív meghatározza magát – helyesebben a világrontó folyamatok határozták meg saját magukat a rend ellen –, nem alkuszik meg.
Akkor sem, ha reménytelennek látszik a helyzet.
Fotó: Trombitás Kristóf, Facebook
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
