Szimpátiával és együttérzéssel tekintek Magyarország kormányára az állandó támadások miatt. Interjú.
„Beszéljünk egy kicsit Magyarországról, ahova ön utoljára körülbelül húsz évvel ezelőtt, Csurka István meghívására látogatott el. Hogyan látja hazánkat?
Csurka Istvánnal jó kapcsolatom volt, európai hazafiként tiszteltük egymást, még ha nem is értettünk egyet mindenben. Hálával tartozom neki, amiért segített személyesen is megtapasztalni, megismerni a magyarok valóságát. Ez könyveken keresztül nem sikerülhetett volna. Azóta sok minden megváltozott. Szimpátiával és együttérzéssel tekintek Magyarország kormányára az állandó támadások miatt. Úgy látom, hogy Magyarország modellteremtővé vált és a nyugati civilizáció védelmében folytatott harc éllovasa lett. Ebben a magam részéről teljes szívemből támogatom. Nyugat-Európa vagy akár a boreális Európa most még szunnyadó erőinek a mozgósítása az önök kitartásán is múlhat. Meggyőződésem, hogy erőfeszítéseket kell tenni az oroszokhoz való közeledés érdekében, akik a történelem során ugyan fenyegetést jelentettek, de mára nélkülözhetetlenné váltak a közös harcban, még ha gyengék is. Oroszország ma is a világ legnagyobb országa, lakossága viszont mindössze 140 millió, amelyből évente egymilliót veszít. Képesek-e vajon megvédeni területüket? A Nyugat és Oroszország tehát hasonló cipőben jár. Kétség sem fér ahhoz, hogy katonai értelemben, katonai eszközökkel meg tudnánk védeni magunkat. Arra azonban nincsenek meg a mentális kapacitásaink, hogy fegyvertelen nők, gyerekek és férfiak tömegeivel is felvegyük a harcot. Így viszont az eltűnésünk kódolva van. Európa népeit ma a közös ellenség barátokká teszi. Ahogy egy másik európai nemzet fiai mondanák: Gott mit uns.
Mikor 2003-ban Budapesten járt, figyelmeztette a magyarokat az Európai Unióval kapcsolatban. Azt mondta: ne legyenek túlzott illúzióik és vigyázzanak, mert ez egy olyan struktúra, amelynek jó esélye van arra, hogy a Szovjetunió útjára lépjen, mivel rendkívül bürokratikus, és megpróbálja megfosztani a nemzeteket a szuverenitásuktól. Hogy látja mindezt most, húsz évvel később?
Úgy látom, hogy a jóslatom sajnos valóra vált, legalábbis részben. De nem szabad elveszítenünk a reményt, hiszen az élet mindig holnap kezdődik.
Miként látja az Európai Parlament új nemzeti frakciójának a formálódását, melynek a magyar Fidesz, a lengyel PiS és a francia Nemzeti Tömörülés is tagja lehet?
Az elképzelés jó, ilyet annak idején magam is megpróbáltam létrehozni. Sajnos akkor egyes pártok belpolitikai helyzete és régóta magukkal hurcolt nemzeti sérelmei és vitái zátonyra futtatták a próbálkozást. Úgy gondolom, hogy mindig fel kellene tudnunk ismerni a legnagyobb veszélyt, és bölcsen megválasztani, hogy ki ellen harcolunk. Tartok viszont attól, hogy az emberi természet nemigen változik, és csak Istenben bízhatunk.
Összességében optimista Franciaország és az Európai Unió jövőjét illetően?
Ha nem tapasztjuk be azonnal az összes léket, vagyis nem szüntetjük meg a menedékjogot, a családegyesítést, a jus solit, a kettős állampolgárságot, más szóval nem térünk vissza a nemzeti védelmi formákhoz, elmerülünk. Ennyi. A harc a fejekben dől el, és attól tartok hogy ott már legyőztek minket.”
Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
