„Mondjuk ki: alkalmatlan. A politikai beszéd rétegzett diskurzus. Egy értékrend/politikai irányvonal mellett felsorakozott, a »polisz ügyeit« hallhatóan és nem titkolt meggyőzési, befolyásolási céllal tárgyaló aktorok más-más szempontból közvetítik az adott felfogás lényegi üzenetét.
Nagyon egyszerűen: másképp szólal meg – politikai hovatartozástól függetlenül – egy holdudvarhoz tartozó művész vagy tudós, egy vitaműsort vezető újságíró vagy blogger és más nézőpontból – immár az irányszabás és az ebből fakadó milliomnyi döntés felelősségét is átérezve – kell hogy szóljon az, aki ilyen vagy olyan szinten aktív politikusként, hús-vér emberek bizalma, felhatalmazása alapján vesz részt a közéletben. A felelősség ugyanis megfontolásra, józanságra kötelez.
Különösen igaz ez az ország első, a magyar közjogból fakadóan meghatározó pozíciója, a miniszterelnöki tiszt betöltése és az erre való aspirálás tekintetében. A szivárványkoalíciót jelenleg vezető Márki-Zay Péter, immár minden kétség nélkül kimondható, teljesen eltévedt ebben a politikai kultúrában, melyet persze vagy belülről érez valaki vagy megette a fene, és lesüllyed a napi csetepaték, vádaskodások, sejtetések szintjére, szétporlasztva saját politikai támogatóinak nagy nehezen összetákolt építményét is.
E belső kontroll, átérzett felelősségérzet, távlatos, stratégiai gondolkodás nélkül pedig hiába állítanak valaki mellé cenzort, a fellépése hiteltelen, komolytalan lesz és csak káoszt ígér. Az arányérzék hiánya miatt ráadásul veszélyes is, belegondolni is rossz, milyen össze-vissza kormányzati lépések következnének mindebből.
(Az már egy másik kérdés, hogy a baloldal »jobboldali« miniszterelnök-jelöltje látványos amortizációjának sokan örülnek »övéi« közül, elsősorban saját tábornoka, aki csak eszközként használja – kérdés, kitart-e vele tavaszig?) Mindenesetre egy biztos, a Márki-Zay névre keresztelt zsákutcát messziről el kellene kerülnie Magyarországnak.”
Nyitókép: Facebook