Fiatalkori depresszió és LMBTQ-lobbi – mindkettő létezik

„Hodász András atya a legújabb videójában egy igazán fontos dologra hívja fel a figyelmet, amelyet azt hiszem, hogy mindannyiunknak komolyan kell vennünk: a fiatalkori depresszióra, az elmagányosodás problémájára, a kiutat és reményt nem találók egyre nagyobb tömegére. Külön családszociológiai kérdés, hogy vajon miért van egyre több olyan tinédzser, aki önértékelési problémákkal küzd, hogy vajon mekkora szerepe van a szülő-gyermek kommunikáció drasztikus csökkenésének, az apa hiánynak – és a leterheltségnek. Tényleg fontos téma, és örülök neki, hogy foglalkozik vele András atya.

Ami számomra nagy kérdőjel, hogy ezt miért volt fontos párhuzamba állítani az LMBTQ-lobbi témakörével, annak jelenlétének erőteljes megkérdőjelezésével. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdés politikai részével egyáltalán nem kívánok foglalkozni, így azzal sem, hogy szerencsés-e erről a kérdésről népszavazást tartani. Sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem érdemes egy valós problémáról úgy beszélni, hogy közben egy másikat bagatellizálunk.

Mert András atya, ha azt kérdezed, hogy van-e LMBTQ-lobbi, akkor az a válaszom, hogy kapcsold be a Netflixet. Nem találsz gyakorlatilag egyetlen olyan sorozatot sem, ahol teljesen oda nem illő módon ne jelenne meg egy homoszexuális karakter.

Vagy nézd meg mekkora nyomás van a világ legnagyobb cégein, hogy trendi elfogadóvá tegyék magukat, hogy hogyan cserélődnek szivárványosra képmutató módon a világvállalatok közösségi profilképei, hogy

miközben tiszteli és szereti embertársait, de a bűnt bűnnek tartja. Ez nem valahol »a romlott Nyugaton« van, hanem itt, nálunk.

»Love is love« – nem emlékszel? Te magad indítottál God is love néven kampányt, hogy felhívd egy sokkal fontosabb szeretetre a lényeget. Azt mondod nincs LMBTQ-lobbi? Két éve kell magyarázkodnod egy olyan beszélgetés miatt, ahol az volt a „vétked”, hogy kiálltál azok mellett, akik homoszexuálisból heteroszexuálissá akarnak önmaguktól lenni. Egy emberként feszítettek keresztre azok, akik most büszkén hirdetik, hogy Hodász András atya nem tudja, hogy van-e meleglobbi. Ne már….  

Teljesen egyetértek, hogy nagyon oda kell figyelnünk a tinédzserekre, mert óriási veszélynek vannak kitéve, a rájuk ömlő információk, a széteső családok, az online világba zárt barátságok és a túlterheltség korát éljük. Példaképekre van szükségük, akikre felnézhetnek, közösségekre, ahol felfedezhetik értékeiket és barátokat szerezhetnek. Olyan papokra, akik foglalkoznak velük, akik akarnak és tudnak is szót érteni velük. Mint amilyen magad is vagy, és amiért sokan becsülünk.

Ezért is különösen fontos, hogy ha az almát összehasonlítod a körtével, akkor ne bizonytalanodj el abban, hogy a körte létezik-e. Ez nem politikai kérdés, csupán annyit kell tennünk, hogy kinyitjuk a szemünket.” 

Borítókép: 777blog