„A víz eloltja a tüzet, a vas a cseréppel nem vegyíthető, a transzmozgalom radikális követelései felülírják a nők alapvető jogait. Aki konzervatívként vagy keresztényként a melegházasságért küzd, szükségszerűen ellentmondásba kerül majd saját világnézetével.
»Nem lesz több pride, ha végre mi is házasodhatunk és lehetnek gyerekeink! Jogegyenlőséget akarunk, nem többletjogokat.« »Melegházasság, árvák örökbefogadása – ez mindenkinek jó, senkitől nem vesz el semmit. A transztéma, a kötelező névmáshasználat, meg a genderfluiditás - na, az már túlzás, ahogy a meleg Mikulás is. Ne legyen Szűzmária sem transznemű, és a gyerekeket nem kell drag queenekkel érzékenyíteni. De egyébként mindenben támogatom az LMBTQ közösséget!«
Gyakran elhangzó vélemények magyar közéleti személyektől, akik progresszívek, de »egy ponton túl azért mégsem annyira«. Akik akár kereszténynek, hívőnek vallják magukat, emellett támogatják a melegházasságot, de nem szeretnék elsajátítani a politikai újbeszélt, és a woke identitáspolitikát sem érzik magukénak.
»Miért nem lehet valami arany középutat találni?« – teszik fel a kérdést. »Éljünk továbbra is úgy, ahogy eddig, de teremtsük meg mindenkinek a lehetőséget arra, hogy házasságban éljen, gyerekei legyenek. Mi ezzel a baj?«
Az, hogy olyan nagymértékű fogalmi, alapjogi és szemléletbeli változásra lenne mindehhez szükség, ami gyökeresen átformálná a társadalmunk normarendszerét.”
Fotó: Trenka Attila