Egyébként meg ha a világpiac és a világkapitalizmus lenne maga az ördög, az se baj, mert tudjuk, hogy az ellenzék az ördöggel is összefogna Orbán leváltásáért.
Az egykulcsos, 16, majd 15 százalékos szja, a munkáltatói adók csökkentése, a segélyezés visszaszorítása (és a munka fontosságának hangsúlyozása), a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a részmunkaidő pártolása, pár kisadó megszüntetése, a közmunkaprogram, valamint a növekedéspártiság lennének a neolib elemek a kritikák szerint. A multik megadóztatása, a svájcifrank-hitel-válság felszámolása, a nemzeti üzleti elit létrejöttének aktív támogatása, a válságadók, az árbefagyasztás, a családi támogatások és hasonlók lennének a baloldali elemek.
Az egész fejkapkodás azért van, mert nem egy-egy gazdaságpolitikai lépés „neoliberális” vagy „kommunista” vagy „szociáldemokrata”; hanem a gazdaságpolitika egészét kellene látni. A magyar kormány gazdaságpolitikája pedig „harmadikutasnak” is mondható, de valójában egy új típusú szociális piacgazdaságról van szó.