„Egyperces néma csend az abortált magzatokért 81 évig kellene csak az idei áldozatokért elnémulnunk. 2021-ben annyi születendő életet gyilkoltunk meg a világban, hogy 81 évnyi néma csenddel kellene adóznunk értük, ha mindegyikükre csak egy percet szánnánk. A néma sikollyal magukat hasztalan védő, erővel elpusztításra ítélt áldozatok megmentéséért ezért sokkal üdvösebb, ha nem elhalkulással, hanem a szavunk felemelésével teszünk.
Anyák és apák, akik kényszerből vagy kényelemből, de úgy döntenek, elpusztítják a születendő gyermeküket, a támogatásunkra szorulnak. Mert ugyan mit használ, ha helytelenítő ítéleteinkkel kell farkasszemet nézniük. Az nem kérdés, hogy az édesanyjuk méhében megfogant személyek élni vágynak, ám önmagukat megvédeni, kiszolgáltatott bizalmi helyzetükben képtelenek. Nem is erre rendezkedtek be a biztonságot jelentő méhen belül, ami számukra a tökéletes és még nem szűnő irgalom burka.
Ne áltassuk magunkat: a halomra gyilkoltak között bizonyára ott voltak a paphiánnyal küzdő egyházunk leendő lelkipásztorai. Nem engedtük megszületni a jövő tudósait sem, akik a világot fenyegető katasztrófák ellen tudtak volna hatékony megoldással előállni.
A gőg odáig növekedett bennünk, hogy élet és halál urának képzeljük magunkat, miközben egyre csak nő a zavar az új Bábel tornyának ácsolása közben. 2022 nem folytatódhat ugyanúgy, ahogyan a mögöttünk hagyott évek. Ne a halált, az életét válasszuk! Az Életet.”
Nyitókép: Mandiner archív