„Novák Katalin családügyi miniszterként cserben hagyta azokat a nőket, akik szegénységben élnek, vagy egyedül álló anyaként küzdenek a mindennapokban a túlélésért. Nem harcolt azokért a családokért, amelyek nem az általa ismert felsőközéposztályhoz tartoznak. Nem törődött azokkal, akiknek nem adatik meg a munka/család közötti választás luxusa. Akik pénztárosként, alulfizetett pedagógusként, ápolónőként több másodállást vállalva igyekeznek a felszínen maradni, akikre rászakad a családtagjuk gondozásának terhe, és a kormánytól semmilyen segítségre nem számíthatnak.
Novák az elmúlt tíz évben – más nőtársával, például Hoffmann Rózsával, Czunyiné Bertalan Judittal és Langerné Victor Katalinnal karöltve – fiatal lányok tízezreitől vette el a továbbtanulás lehetőségét, a szegénységből való kitörés esélyét.