A német koalíciós szerződés szerint az EU föderális szövetségi állammá válik

„Christian Lindner, a Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője az új hárompárti német koalíció kormányprogramját már a tárgyalások közben egy új politikai kultúra kialakulásának lehetőségeként méltatta. Később arra utalt, hogy a 22 munkacsoportban 300 szakértő bevonásával, 46 napi tárgyalás után létrejött 278 oldalas program a különböző ideológiai vércsoportokhoz tartozó pártok közötti »kölcsönös alkalmazkodás« terméke, ami kompromisszumai miatt – mint minden hasonló helyzetben – a jövőben bizonyára számos vita forrása is lesz. Az FDP-nek a két baloldali koalíciós partnerrel, a szociáldemokrata párttal (SPD) és a Zöldekkel folytatott tárgyalásain sikerült érvényesítenie azokat a törekvéseit, amelyek az adóemelések elkerülésére és a német gazdaság »ökoszociális piacgazdasággá« történő átalakításban a hagyományos dirigista és újraelosztás-központú politika megakadályozására irányultak. Az FDP-nek ezzel azt is sikerült kifejezésre juttatnia, hogy nem csupán az alapvető emberi jogok, hanem a piacokat előnyben részesítő gazdasági liberalizmus lobbipártja is.

Ugyanakkor az FDP további sikerének tudható be, hogy a tárgyaló felek egyetértésre jutottak: 2023-ban a pandémia miatti pótköltségvetést és nettó állami hitelfelvételt követően a német alkotmányban szereplő adósságféket újra aktiválják.

A szerződés szerint a NextGeneration uniós helyreállítási alap időben és nagyságában korlátozott eszköz. Mindez a német stabilitási kultúra jegyében a szolid fiskális politikához való visszatérést ígéri, jóllehet a német baloldali pártok – hasonlóan az olasz és más dél-európai partnereikhez – inkább a szabályok fellazításában érdekeltek. Ezért a képet némileg árnyalja, hogy a modernizáció és az energiafordulat finanszírozása érdekében a koalíciós szerződés arra hívja fel a figyelmet, hogy adóemelés hiányában az adósságfék »kreatív kezelése« milliárdok felszabadítását tehetné lehetővé. Ezt erősíti, hogy Macron francia elnök, alig leplezve az EU-ban vezetői ambícióit, egyenesen arra utalt, hogy a pandémia után már nincs visszatérés a megelőző status quóhoz.

A »kölcsönös alkalmazkodás« szellemében az SPD-nek ugyanakkor sikerült megerősítenie, hogy szociális kérdésekben a »kompetenciapárt« szerepét kívánja betölteni, és ennek igazolásaként egyik fő követelését el is érte: a Hartz-törvények revíziója mellett ugyanis a minimálbér 9,60 euróról 25 százalékkal 12 euróra emelkedett, s ez az alacsony bérszektor időszakának végét ígéri, jóllehet ez az intézkedés a szolgáltató vállalkozásokat érzékenyen érinti, míg más területeken növeli a bérekre gyakorolt nyomást. A bírálat további része a CDU, a német konzervatív párt részéről úgy fogalmazódott meg, hogy a minimálbér kérdése alapvetően a tarifaautómia, azaz a munkaadók és a munkavállalók egyezkedésének, és nem annyira a pártpolitika tárgya.”

Nyitókép: Florian Gaertner / Photothek / AFP