Az ÁVH az irat szerint megsemmisítette a dokumentumot, ami azért furcsa [vagyis fontos], mert »Eisenberger Benő« Péter Gábort takarta, aki csak később vette fel mozgalmi, magyarosan csengő nevét. Ráadásul Péter Gábor bátyja, Sámuel a visszaemlékezések és iratok szerint nyilvánvalóan »bolond« volt, az ÁVH vezére egy ismert orvossal raboltatta haza még a negyvenes, ötvenes évek fordulóján.
Az is kiderült az iratokból, hogy Péter Gábor nővére, Katalin pedig végül Lipótra került [ezt az eljárást ugye Péterék is szívesen alkalmazták, lásd Janikovszky Béláné történetét], s annak férjét, egy szerencsétlen asztalosmestert, aki az egész Péter családot támogatta korábban, kihallgatás közben verték agyon.
Őrült volt-e Péter Gábor? Nem tudjuk, de egyszer ezt is érdemes lenne körüljárni egy pszichológussal. Mit tudunk? A történet igazi vesztese Lusztig Gyula, Péter sógora volt. Ő volt a fent említett asztalosmester, aki Amerikába ment és onnan fizette felesége munkakerülő, szervezkedő öccsét, a későbbi rettegett hóhért. Péter emberei verték agyon – amikor a Főnök már rács mögött volt.