De mégis felmerül a kérdés, hogy mégis mi történik ebben az országban? Tényleg olyan országban élünk, ahol itt élő, dolgozó, az országot mind kulturális, mind anyagi szempontból gazdagabbá tevő embereknek azt kell érezniük, hogy gyűlölik őket? Mert most a csapból is ez folyik. Pedig a magyarok többsége nem gyűlöli az idegeneket. A mindennapokban látjuk a kedves tekinteteket, az óvodában az önfeledt játékot, az étteremben együtt dolgozó pincéreket. Vagy hogy van ez a dolog a barátságról és a vendégszeretetről?
Ezért is kell felszámolnunk ezt a rendszert, hogy véget vessünk a gyűlölet cunaminak. Hogy újra tisztességes, barátságos és korrekt nemzet legyünk azok szemében, akik itt élnek velünk. Hogy újra tisztességes, barátságos és korrekt nemzet legyünk egymás szemében.
Én nem akarok a »jó magyar« példája lenni, hozzám ezzel senkinek ne kelljen odajönnie. Én azért küzdők, hogy Magyarország legyen jó!”