Az, hogy miket mondanak rólunk a baloldali sajtóban, egy dolog. Megszoktuk már, és a munkánk része, hogy eltűrjük.
De ugyanilyen buta hangnemben beszélni a XX. század második felének két legjelentősebb konzervatív vezetőjéről, akik másokkal együtt kivívták a nyugati világ számára a hidegháborús győzelmet, és akik a legtöbbet tették azért, hogy ma mindannyian – köztük az Azonnali szerkesztősége is – egy szabad világban élhessünk, na, az több mint meredek.
Hasonlóan szórakoztató volt a minap, amikor az élelmes újságírók a szombati varsói konzervatív találkozó miatt Putyin-bábnak titulálták a lengyel kormánypártokat. Értik, a lengyel jobboldalt?! (Sic!)