Azt látom nagyon sok magyar püspök viselkedésén, hogy feudális úrnak képzeli magát

„Vona Gábor szereti a kutyusokat. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szereti a spagettit és a töltött káposztát, sőt főz. Óh, ez csodás! Annak idején értettem, hogy Vonát egy kicsit lágyítani kellett a kutyusokkal, hogy ne legyen olyan echte n*ci. De vajon mit kell lágyítani Veres Andráson? Vagy miért fontos az, hogy egy püspök tud főzni?

Lehet, hogy Kiss-Rigó László püspökről kell elvonni a figyelmet, aki egy a magyar kormánytól kapott luxuséttermet üzemeltet Szegeden és ahova a legkülönlegesebb rákféléket is mindig frissen szállítják Horvátországból? Akkor most eljátszom a gondolattal: milyen lenne, ha Kiss-Rigó meghívná Verest a luxuséttermébe töltött káposztát főzni? S ha már így együtt lennének, a megfőzött étkeket odaadhatnák a szegényeknek, mint Ferenc pápa. Milyen ötlet ez?

Amióta megírtam az egyházi szexuális visszaélésekről szóló könyvemet, senki nem kapott tőlem annyi kritikát, mint éppen Veres András. Ugyanis még 2019-ben képes volt azt nyilatkozni, hogy Magyarországon nincsenek is bántalmazási ügyek, ez csupán a dekadens nyugat és a liberalizmus csökevénye. Nálunk viszont érték a gyermek, ezért ilyesmi nem fordulhat elő.

Akkor ő azt is nyilatkozta, hogy a MKPK elnökeként egy tucat esetről van tudomása, de egyetlen ügyet sem ismer személyesen. Én pont emiatt a nyilatkozata miatt kezdtem bele abba a misszióba, hogy megkeressem az áldozatokat és a mai napig 42 áldozat történetét ismerhettem meg. Szóval lehet nagyon cuki dolog a spagetti főzés, de én makacsul inkább azt a kérdést tenném fel, hogy az elmúlt két évben vajon hány áldozatot hallgatott meg Veres András? Mennyire változott meg azóta a véleménye a témáról és hogy vajon elolvasta-e a könyvemet?

Amúgy pedig eszembe jut még az is, amikor Szegeden együtt tanultam a teológiát a kispapokkal, mennyire úrként éltek már a szemináriumban. Szakácsnők főztek rájuk, a ruhájukat mosták, vasalták. Fogalmuk nem volt arról, hogy mit jelent a fizikai munka. Nyilván persze ott is voltak kivételek, akik már megtapasztalták, hogy mi az élet.

De a többségük már elsőéves szeminaristaként olyan pökhendi módon viselkedett mintha legalább püspök lenne és annyira beléjük nevelték, hogy az egyházban ők lesznek az urak, hogy ezt tényleg azonnal el is hitték magukról. Sajnos azóta is azt látom nagyon sok magyar püspök viselkedésén, hogy feudális úrnak képzeli magát. Mintha még mindig a középkorban élnénk. Vagy ahogy Ferenc pápa mondja, megkísérti őket a klerikalizmus betegsége.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán