Hiába a brüsszeli cenzúra, kiváló kritikákat kap Frank Füredi új kötete
Egy brüsszeli könyvesbolt visszamondta a könyv bemutatóját, ezért máshol méltatták a Háború a múlt ellen című munkát.
Német cenzúra A diótörő ellen.
„Régóta mondom, hogy az egyik legkonzervatívabb hagyományokkal rendelkező műfaj, a klasszikus balett nagyon csípi a liberálisok szemét, így aztán teljesen törvényszerű, hogy nem úszhatja meg, hogy az említett ideológia harcos és végtelenül kirekesztő aktivistái ne próbálják meg tönkretenni, illetve elpusztítani. Most épp a Berlini Állami Balett baloldali igazgatónője helyezte szolgálatba magát, és miután felöltötte a gondolatrendőrök csinos uniszex ruháját, egy határozott mozdulattal levette a műsorról a karácsony legemblematikusabb darabját, A diótörőt. A művet, amely gyakorlatilag meghatározza a színházak decemberi kínálatát, és amit lényegében nem lehet annyiszor műsorra tűzni, hogy ne kapkodják el rá szinte azonnal az összes jegyet. Nincs még egy olyan mű Magyarországon, melyet egy hónapon belül ne lehetne akár harmincszor is műsorra tűzni, mint A diótörőt. Miközben a balettre a nyilvánosság hajlamos rétegműfajként, vagy valami fajta elitista szórakozásként tekinteni.
A mű titka egyébként a kedves történet, és az, hogy a cselekmény középpontjában a karácsony áll. Az ünnepre való készülődés, a várakozás, majd az, hogy miután a gonosz (Egérkirály) színre lép, egy kis bonyodalom is bekövetkezik, később pedig, miután ahogy az egy rendes mesében lenni szokott, a jó (Diótörő) színrelépése megtörténik, a hős győzedelmeskedik, megmentve a kereszténység egyik legfontosabb ünnepét. A happy end csodálatos bál formájában csúcsosodik ki, amelyre számos ország képviselői kapnak meghívót. A pompás ünnepségen pedig tiszteletüket teszik kínaiak, spanyolok, arabok és oroszok is, akik aztán saját emblematikus, de stilizált táncaikat adják elő a harmadik felvonás nagyképében.
És itt jutottunk el a probléma gyökéréhez, a Berlini Állami Balett igazgatónője, Christine Theobald roppant haladó művész lévén ugyanis úgy nyilatkozott, hogy a gyarmatosítás után keletkezett műveket új környezetbe kell helyezni, mert azok a mai világban nem állják meg a helyüket. Azt is hozzátette, hogy mielőtt egy ilyen darabot előadnának, meg kell vizsgálni, hogy milyen »kényes témák« jelennek meg benne. A »kényes témák« értelmében – amelyek miatt Berlinben idén decemberben A diótörő helyett a Don Quijote című balettet fogják műsorra tűzni – nem kínai táncművészek táncolják a kínai táncot, ami ugye a libsik elmebeteg világában kulturális kisajátításnak minősül, ráadásul az igazgatónő szerint a koreográfia nem is hasonlít igazi kínai táncra, amit minden bizonnyal onnan tudhat, hogy valamiféle időgéppel visszautazott a csak a mesében létező képzeletbeli cukorországba, és megtekintette, hogy ott hogyan is táncolnak a kínaiak.”
Fotó: MTI/Vasvári Tamás