„Félidejéhez érkezett az ENSZ által szervezett glasgow-i klímacsúcs, és minden okunk megvan elkeseredettnek lenni. A szinte már megszokott forgatókönyv szerint a világ legfontosabb vezetői megérkeztek a magángépükkel, elmondták, hogy mindennél komolyabban veszik a globális felmelegedés jelentette kihívást, elhangzott »az utolsó pillanatban vagyunk«-tól a »csak közösen sikerülhet«-ig minden, ami ilyenkor szokásos, mindenki hitet tett, majd néhány nap múlva vélhetően mindennemű konkrét intézkedés nélkül távoznak.
Kicsit olyan lett a klímavédelem elleni harc a politikában, mint a sajtószabadság melletti kiállás: mindenki a lehető legnagyobb szavakat hangoztatva mondja, de senki nem csinálja.A helyzet az, hogy naivitás azt gondolni, hogy tíz-húsz-harminc éve aktív politikusok egyszer csak valóban ráébrednek, hogy milyen súlyú problémával állunk szemben, és hirtelen az üres szavakat a tettek váltják fel.
Ahogy kommunista kutyából nem lesz demokrata szalonna, úgy a globalizáció felivelő szakaszában szocializálódott vezetőkből sem lesz zöldpolitikus. Vagy legfeljebb akkor, amikor már valóban túl késő.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt