Hullanak a „politikai nagyvadak” az ellenzék háza táján
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Láss csodát, előmászott egy Tordai Bence nevű, furcsa arcú jelenség.
„Valakinek a tragédiájából politikai tőkét kovácsolni elég nagy ízléstelenségre vall. Ám mivel a mai magyar balliberális politikumnál Gyurcsány óta Machiavelli rükvercben írott kiskátéja a Mérce, náluk a cél nemhogy szentesíti, hanem éppenséggel deszakralizálja az eszközt is. Amekkora hisztériakeltés zajlik manapság a kormányellenes oldalon, attól már szegény Teréz anya keze is ökölbe szorulna.
Mikor már azt hittük volna, hogy a miskolci »parizeus« Jakab Péter után nem pottyanhat mélyebbre a színvonal a közéleti kübliben, láss csodát, előmászott onnét egy Tordai Bence nevű, furcsa arcú jelenség. Ha már napvilágra került, köztéri idétlenkedéshez szottyant kedve. A karmelita kolostor előtt megrendezett performansza viszont alulmúlta a már említett operettnáci kollégája legröhejesebb produkcióit is.
Tordai és az egyik kezemen megszámlálható híve a fejfák mellett pózolva azt próbálta eladni az idejében odatrombitált baráti médiának, hogy a »miniszterelnök emberek ezreinek a halálával viccelődött«, amikor párhuzamot vont a válságban lévő nyugati és a biztos lábakon álló magyar energiaellátás között. Mert ugyebár a Fidesz-kabinet »felelőtlen, érzéketlen és embertelen« kormányzása révén hazánkban emberek ezrei fagynak halálra – zúgta a zöld egyenszélkabátot kiérdemelt békakórus.”