Nem unom, nem unom,
nem unom.
A furcsa egyúttal érdekes is, a kinyújtott nyelv szexi, a pucsítás erotikus, a csípőkörzés meg már attól is külön izgi, hogy hát akik itt rázzák, azok valójában nem is őt szeretik a testükkel-lelkükkel, hanem inkább őt vagy őt vagy őt is, vagy mindenkit, mint a jóságos Isten.
A csípőknek a ringása. A medence, annak teljes szöveti felszereltségével – és a hátracsukló fej, a kerek, a szögletes, a tojásdad alakú, ami úgy zusammen a nyak végződése tulajdonképpen, ha jobban belegondolok (de nem gondolok jobban bele). Hátracsuklik az egész egy villogó fénysugárban.
Érdekes. A test a test a test, az aztán mindenütt megvan (nekem is van ilyen, neked is van, mindenkinek van, egyek vagyunk a csípőkörzésben mi mindannyian), és rázkódik – aztán a szájnyílásán kijön az a kis rózsaszínű izomka (nekem is van ilyen!!!!!), amivel egyébként a hangképzésben meg a táplálkozásban segít magán a híres ember, s a szerelemben a többieken is – civilben, otthon, utcán, a hivatalban, vagy nem tudom, ahova a híres emberek járnak a nyelvükkel a szájüregükben – de most kijön neki a szájnyílásán, ügyesen, csak a közönség kedvéért, s egy kicsit az én kedvemért is,