Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
Lázadjatok, persze. Közpénzen. Másodpercnyi pontosságú programpontokba szedve.
Nem unom, nem unom,
A furcsa egyúttal érdekes is, a kinyújtott nyelv szexi, a pucsítás erotikus, a csípőkörzés meg már attól is külön izgi, hogy hát akik itt rázzák, azok valójában nem is őt szeretik a testükkel-lelkükkel, hanem inkább őt vagy őt vagy őt is, vagy mindenkit, mint a jóságos Isten.
A csípőknek a ringása. A medence, annak teljes szöveti felszereltségével – és a hátracsukló fej, a kerek, a szögletes, a tojásdad alakú, ami úgy zusammen a nyak végződése tulajdonképpen, ha jobban belegondolok (de nem gondolok jobban bele). Hátracsuklik az egész egy villogó fénysugárban.
Érdekes. A test a test a test, az aztán mindenütt megvan (nekem is van ilyen, neked is van, mindenkinek van, egyek vagyunk a csípőkörzésben mi mindannyian), és rázkódik – aztán a szájnyílásán kijön az a kis rózsaszínű izomka (nekem is van ilyen!!!!!), amivel egyébként a hangképzésben meg a táplálkozásban segít magán a híres ember, s a szerelemben a többieken is – civilben, otthon, utcán, a hivatalban, vagy nem tudom, ahova a híres emberek járnak a nyelvükkel a szájüregükben – de most kijön neki a szájnyílásán, ügyesen, csak a közönség kedvéért, s egy kicsit az én kedvemért is,
És a csillogó dolgok. Na azok is érdekesek. Már szarka koromban, három-négyévesen is elolvadtam mindentől, ami egy kicsit is fényes volt, hát itt minden is csillog, uramatyám, csillog itt minden. Villog. Érdekes ez is.
És a bőrszíjak a bőrön, benne a húsban tövig, há már hogy is ne volna
majdnemhogy alig látni ilyesmit a televízió képernyőjén, amikor ezerszámra mennek ezek a különleges zenés-táncos produkciók a presszóban, szépen, diszkréten a háttérben. Alig látok ilyesmit, csak ha véletlen felpillantok a koktélkámból, akkor látok ilyesmit, a pultos feje fölött balra. Ilyesmi akkor látszik nekem.
Úgyhogy most aztán jó alaposan megnézem, meg is jegyzem a részleteket, meg én, hogy amikor majd kell, akkor csak úgy hivatkozhassak rá lezseren, hogy tudod, az MTV EMA. Láttad? Kicsurran a lattéd. A szájad szegletén. Bizony.
Vagány vagy, ahogy így ráncolod a kis orrod, laza, ahogy kilépsz a fényre, ahogy a válladat lázadón megemeled a mikrofon előtt állva, alig láttam ilyen fenegyereket. Terpessz vébe. Victory! Viktor! Ide nézz, kemény vagyok a bőrnackómban, keményebb a költségvetési tervezetednél. Fejjel lefelé kell kiolvasni, fordítva, tudod, minden fordítva van,
Ha fordítva van, az nagyon érdekes. Tágan értelmezhető minden a vében. Meg a közbülső, rejtett tartalmak is tágan értelmezhetők. Érted?
Menő vagy. Rágcsizz. Úgy. Jól áll. Sose láttam még ilyet. Rágóm sincs. Volt, de az előbb lenyeltem.
Huhúúú, vegytiszta profizmus. A sípályán is ti szóltok a szikrázó hóban. A taxiban, ecsém. Csak hallgatlak, nézlek, amikor tehetem, amikor alkalmam adódik, kicsit összekeverlek titeket, úgy egymás közt, testvériesen, de ez ne hervassza a lelkesedéseteket, az összekeverés jó dolog. Tudjuk, elmondjátok minden kötőszóban. Immár maradéktalanul megértettem.
Isten nem ver bottal, csak a New Kids On The Blockkal. Na, jóvan, azok nem ti vagytok. De a többi stimmel.
(Drága, drága Baksa, hát ne tudd meg, mi folyik itt a placcon, az egyetemes szórakoztatás és rendszerellenesség nevében. Ettől elszáll a hajód.)
Nyitókép: Jeetendr Sehdev a 2021-es MTV EMA vörös szőnyegén, Budapesten (Kisbenedek Attila / AFP)